Autonómiát Erdélynek- három nyelvű óriásplakát Kolozsvár bejáratánál

Fancsali Ernő vs Kolozsvár Helyi Tanácsa & Kolozsvár Polgármestere

 

            A felperes óriásplakátot szeretett volna kihelyezni Kolozsvár bejáratánál egy reklámfelületen, a következő felirattal: „Autonomie pentru Transilvania! Autonomiát Erdélynek! Autonomie für Siebenbürgen!”. A törvényben lévő jogszabályok értelmében azonban a helyi tanácsnak engedélyeznie kell a reklám tartalmát. Az engedélyezési kérelmet a felperes 2015 június 26.-án be is nyújtotta. A Tanács azonban a kérelmet elutasította 243408/43/02.07.2015 átíratban, többek között azzal az indokkal, hogy nem engedélyezhetnek olyan hírdeteményt amelynek tartalma provokatív vagy alkotmányellenes.

            A felperes 2015 augusztus 3-án újra kérte a hírdetmény kihelyezéséhez szükséges engedélyt, csatolva az óriásplakát mintapéldányát is. Azonban a Tanács újra elutasította az engedély megadását, indokolva ezt azzal, hogy nem támogathatja az etnikai alapú autonómiát, mert ez sérti az alkotmány 30. cikkelyének 7. bekezdését, hiszen a hírdetés a területi szeparatizmusra buzdít. Az újabb negatív válasz után a felperes a bírósághoz fordult, keresetében kérte az elutasítás indokolatlanságának megállapítását, valamint a Helyi Tanács kötelezését a engedély megadására. A bíroság azonban úgy ítélte, hogy egyik elutasítas sem tekinthető indokolatlannak.

             A bíróság úgy véli, hogy az első negatív válasz nem tekinthető elutasításnak mivel,  ezen keresztül a Tanács csak a kérelem hiányosságaira hívja fel a figyelmet, vagyis, hogy a kérvény tárgya nincs pontosan meghatározva. A második kérvényre vonatkozólag a bíróság megállapította, hogy ebben az esetben sincs meghatározva elégségesen a kérvény tárgya, s ezért nem is lehet indokolatlan elutasításank tekinteni, hiszen az alperes kérvényei nem voltak szabályszerűek, nem feleltek meg az előírt rendelkezéseknek.

            A bíróság a hírdetmény tartalmára vonatkozólag, az autonómia fogalmát vizsgálva az Alkotmányban és a Közhivatalok, 215/2001-es, törvényében lévő, a helyi autonomiára vonatkozó rendelkezéseket értelmezte. A határozatban megemlíti az Alkotmány 120. cikkelyét, amely szerint az autonómia és a decentralizáció elvein keresztül működnek a közigazgatási egységekben a helyi hivatalok. E mellett a helyi autonómia fogalmát meghatározó 215/2001-es törvény, 3 cikkelyét idézi, amely szerint, a helyi autonómia a helyi közhivatalok azon joga és képessége amelynek alapján a közösség nevében és érdekében, függetlenül és saját felelősségükre dönthetnek, közösséget érintő ügyekben. Mindezekkel érzélektetni próbálja, hogy az autonómia elve, csak helyi, helységek illetve megyék szintjén működő, közhivatalok műküdésében alkalmazható. Figyelmen kívul hagyva ezzel felperes érveit, a bíróság úgy ítélte, hogy nem létezik regionális autónómia. A felperes a keresetében kiemelte, hogy a regionális autonómia nincs tíltva a román jogrendszerben. Igaz, hogy a nemzeti törvényekben csak a helyi autonómia elve van szabályova, azonban a 1997-ben ratifikált Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának (Strasbourg, 1985.X.15.) 6. cikkelye szerint az önkörmányzatok a helyi szükségletekhez való alkalmazkodás és a hatékonyabb igazgatás érdekében maguk határozhatják meg a belső igazgatási felépítésüket. Tehát az autonómia elve akár kiterjeszthető regionális szintre is, ha ezt a helyi szükségeletek megkövetelik, vagy akár ez elősegíti a hatékonyabb igazgatást. A felperes a keresetben Erdély autonómiájának szükségességét meghatározta, amit abban lát, hogy az Erdélyből származó pénzek Erdély előrehaladását segítené. Tehát a regionális autonómia a tartomány fejlődését szolgálná, ezáltal a közhivatlok hatákonyságát is.

            A bíróság ugyan elismerte, hogy az alkotmányos rendelkezések keretein belül az autonómia lehet kizárólag közigazgatási vagy pénzügyi. Azonban kiemelte, hogy a helyi autonómia elvének alkalmazása tiszteletben kell tartsa az ország egységeségének elvét, amely egy alkotmányos alapelv. Mindemelett a bíróság úgy véli, hogy a helyi autonómia alkalmazását korlátozza az Alkotmány 30. cikkeléynek 7. bekezdése is, amelynek alapján a Kolozsvári Helyi Tanács a tartalomra vonatkozólag jogszerűen elutasította a hírdetmény kihelyezésének az engedélyezését.

            Az alperes érveit miszerint az autonómia eszméjének támogatása nem tekinthető területi szeparatizmursa való buzdításnak, a bíróság figyelmen kívül hagyta. A felperes a keresetben tisztázza, hogy az autonómia nem jelent területi függetlenésget, ami magának a fogalomnak a román értelmező szótár által megadott meghatározásából is kiderül. Mindezek ellenére a bíróság úgy ítélte, hogy hiába látszólag nem buzdít területi szeparatizmusra a hírdetmény, azonban figyelembe véve a tartomány történelmi hátterét, valamint egyes etnikai pártok politikai, aktuális és az elmúlt évek közismert, szónoklatait, mint például Székelyföldre vonatkozólag, a tartalom a területi szeparatizmus eszmélyit hírdeti. A bíróság ugyanakkor felrója azt is, hogy nincs a hírdetmény tartalmában meghatározva az autonómia típusa, sem a módozat, ahogy Erdély autonómiája megnyilvánulna, amely lehet: gazdasági, közigazgatása, pénzügyi stb. Ezek, a típus és a módozat meghatározása a hírdetmény tartalmában, megerősítenék a felperes a keresetben előírt indokait. Miszerint a hirdetés célja a pénzügyi és gazdasági-közigazgatási autonómia megszerzése, melynek oka, hogy az itt termelt pénz Erdélyben is maradjon. Azonban a bíroság döntése szerint ezek meghatározásának hiányai már területi szeparatizmusra való buzdítás.

            A felperes a keresetben rávilágít arra, hogy a helyi tanács által felhozott indok, miszerint e hirdetés az etnikai autonómiát szorgalmazza nem állhatja meg a helyét, mivel a 2011-es rnépszámlálás során Erdély túlnyomó részben román identitású lakosokból áll, ami Erdély lakosságának 74.38 % teszi ki. Erre vonatkozólag azonban a bíróság külön nem tesz említést, csak Erdély történelmére utal és a politikai pártok szónoklataira, amelyek miatt a hírdetmény tartalma már területi szeparatizmursa való buzdítás.

            A bíróság tehát úgy ítéte, hogy a kérvény formai hiányosságai, valamint a hírdetmény tartalmának az alkotmányellenessége miatt, a hírdetmény kihelyzésére vonatkozó engedélyek kérelemének elutasításai nem voltak indokolatlanok