Szeretném megtudni, hogy milyen jogai és kötelességei vannak a szülőknek abban az esetben, ha a romániában hozott válási határozat után (az apának meghatározták 175 lei-ben a gyermektartás díjat és persze a láthatás jogát.) után az anyuka Németországba költözött a közös gyermekkel, amihez az édesapa utólag adott írásos engedélyt, melyet az anyuka kérésére, annak ellenére, hogy nem láthatta a gyermeket évente meghosszabította. 3 év után az apuka ( 2015-től hivatalosan is magyarországon élő magyar-román állampolgár) kiutazott a kislányért Németországba, elvitte Magyarországra 2 hétre, majd vissza vitte. 2016-ban szintén kiutazott és 2,5 hetet töltött Németországban a lányával. ezek az utak és csak is kizárólag az utikölltségek 360 000 forintba kerültek összesen. 2017-ben sajnálatos módon egy agyvérzés miatt nem tudott kiutazni, így nem volt láthatása sem , mert az anyuka ugyan hazautazott 3* Erdélybe, de nem vittte oda a kislányát az édesapához. különböző korábbi tartozások, viták és egyéb megállapodások (szóbeli) miatt az apuka nem fizetett gyermektartást, de a látogatások során kb 150 000 forint összegért bevásárolt tartós ruházati cikkeket, és zsebpénz is adott a kislánynak. 2018-ra az anyuka követeli, hogy az apuka fizessen havonta gyermektartást és persze az apuka menjen, ha látni szeretné a gyermekét. apuka havi jövedelme jelenleg 93.000.- (2017-ben majd 6 hónapig csak betegpénzen volt!!) az anyukáé kb 3500 euró + a gyermekpénz. Szeretnének megállapodni végre. az apuka javaslata, hogy havonta fizet 15000 forintot, engedélyezi, hogy továbbra is kint élhessenek, de kéri, hogy az anyuka 1 évben legalább 1 alkalommal (a kb 30 láthatás helyett) vigye Magyarországra (vagy akár Erdélybe) a kislányt 2-3 hétre, majd menjen érte.. Az anyuka szerint ez neki nem kötelessége, ha az apuka akar és meg tudja fizetni, akkor mehet láthatásra Németországba, ha nem, akkor az az ő baja, de a gyermektartást fizesse. Az is a kérdésem lenne, hogy ha a bírósághoz fordul az anyuka, akkor hol kell tárgyalniuk? egyikük sem él Romániában, az apuka magyarországi bejelentett munkahyellyel rendelkezik, az anyuka meg némettel.Mit tehetnek? köszönettel.
A bemutatott tényállás egy határokon átnyúló, családi jogvitát tárgyal. Ezért ebben az esetben, elsősorban az Uniós családjogi normák alkalmazandóak.
Másrészt, mivel – a válást, a gyerekre vonatkozó szülői felügyeleti jog gyakorlását valamint a gyerektartást és láthatási jogot – egy romániai bíróság hozta, ezért megemlítendő, hogy a román törvények szerint, a bírósági végzések be nem tartása, (bármelyik fél által: akár az apuka által, aki nem fizet gyerektartást, akár az anyuka által, aki nem biztosítja a feltételeket a láthatási jogra) valamint a család cserbenhagyása (a gyerektartás fizetésének elmulasztása 3 hónapon keresztül) bűncselekménynek számít, és feljelentésre büntető eljárás indítható. Természetesen, ami a gyereket illeti, egy utólagos, a válási végzésben foglaltaktól eltérő megállapodás, lehetséges amennyiben a felek kiegyeznek, és közjegyző előtt elfogadják az új feltételeket.
A gyerektartást az apuka, amíg nincsen erre vonatkozó megegyezés, nem helyettesítheti természetbeli hozzájárulással (ruházati cikkek, élelmiszer, tanszer, zsebpénz stb.). Az anyuka meg nem tagadhatja meg, és nem nehezítheti meg a láthatási jog gyakorlását. Ha erre vonatkozóan vita merül fel, az uniós normák alapján per indítható úgy a tartási díj mint a láthatási jog kapcsán.
A kompetens bíróság is a per jellegétől függően az uniós normák alapján határozható meg.
Tartásdíjjal kapcsolatban főszabályként az alábbi bíróságokhoz lehet fordulni: annak az országnak a bíróságai, ahol az Ön egykori házastársa él (Németország vagy Magyarország- attól függően hogy ki adja be a keresetet), annak az országnak a bíróságai, ahol a tartást igénylő személy él (Németország). Az uniós országok valamelyikében tartási ügyben hozott, és ott végrehajthatónak nyilvánított határozat az összes többi uniós országban végrehajtható. A két vagy több uniós országot érintő esetekben a tartási kötelezettség szempontjából nem feltétlenül annak az országnak a joga az irányadó, ahol a tartási keresetet be lehet adni.
A láthatási joggal kapcsolatosan és a szülői felügyeleti joggal kapcsolatos viták esetén a Tanács 2201/2003/EK rendelete alkalmazandó, mely szerint az eljárás akként indul meg, hogy az egyedül maradt szülő a láthatási jog gyakorlásának biztosítására vagy megszervezésére irányuló keresetet nyújt be a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti központi hatósághoz, vagy az elvitel szerinti bírósághoz (az adott esetben Németország).
A gyermek szokásos tartózkodási helye alatt azt a helyet kell érteni, amely huzamosabb ideig és akár a véglegesség szándéka nélkül is a szülő és a gyermek együttélésének természetes és zavartalan helyszíne, ideértve a megfelelő közös lakást, a gyermeket eltartó szülő munkahelyét és azt a mikroközösséget is, ahová a gyermek adott időszakban beilleszkedett. Azt is kell vizsgálni, hogy hol volt a gyermek tényleges életvitelének központja, illetőleg mennyi ideig és milyen rendszerességgel tartózkodott ott a gyermek. Nem kritérium ahhoz, hogy egy adott ország a gyermek tényleges életvitele középpontjának minősüljön az, hogy a gyermek megszakítás nélkül az adott állam területén tartózkodjon. Ezen túlmenően a bíróságok figyelembe veszik a gyermek családi és társadalmi beilleszkedését, valamint kötődéseit is. A családi, társadalmi helyzet feltérképezése során a bíróságok tekintettel vannak arra, hogy a gyermeket milyen mélységű és minőségű kapcsolatok fűzik többek között azokhoz a személyekhez, akikkel a gyermek együtt lakik, akikkel szabadidős tevékenységét tölti, vagy akár azokhoz a kortársaihoz, akikkel együtt jár óvodába vagy iskolába. Mindezek mellett a bíróságok számításba veszik a gyermeknek a nyelvismereteit és a nyelvhasználatát, adott esetben a szülők munka- vagy megbízási szerződésének tartalmát, a tartózkodás tartamát az adott tagállamban, valamint a tagállamba való költözés körülményeit és indokait, mely tényezők mind arra engednek következtetni, hogy a tartózkodás ideiglenes jellegű volt-e vagy sem.
A Rendelet azt is tartalmazza, hogy jogellenes gyermekelvitelnek minősül, amikor az egyik szülő a gyermeket a korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti országból egy másik országba viszi vagy ebben a másik országban visszatartja, és ezt úgy teszi, hogy közben ehhez a szülői felügyeleti, vagy kapcsolattartási jogokkal rendelkező másik szülő nem adja beleegyezését vagy megsérti egy bíróság vagy gyámhatóság határozatát. (Jelen esetben a láthatási jog korlátozva van azáltal, hogy a gyerek Németországba költözött és az apuka egészségügyi állapotok miatt nem tudja gyakorolni a határozatba foglalt jogát).
Fontos kiemelni, hogy az eljárás keretében a bíróság nem egy, a szülői felügyeleti jog rendezése iránti eljárást folytat le, tehát abszolút nem kerül mérlegelésre, hogy melyik szülő alkalmasabb a gyermek testi, szellemi, erkölcsi fejlődésének a biztosítására.
Mind a nemzetközi, valamint a nemzeti jogforrások is arra az álláspontra helyezkednek, hogy a gyermek érdeke elődlegesen a megsértett szülői felügyeleti vagy láthatási jog azonnali helyreállítása, ezért a gyermek jogellenes elvitele vagy visszatartása esetében a gyermek visszavitelét haladéktalanul el kell érni és ennek elutasítására csak egyedi és kellően indokolt esetben kerülhet sor.