Tisztelt Egyesület !
Demensek kapcsolattartási jogaival kapcsolatban szeretnék tájékoztatást kérni Önöktől.
78 éves vagyok, nővérem 85 éves. Mióta vagyunk, szoros kapcsolatot tartottunk egymással. Erre most is mindkettőnknek igénye lenne. Sajnos ő már közepes állapotú/fokozatú demens. De kommunikációképes, a régebbi emlékeit fel tudja idézni.
Egyetlen fia (hat éve munkanélküli) a feleségével és lányáékkal a szomszédjában lakik. Fizikai ellátásáról (étkezések befizetése, gyógyszerek, lakásrezsi, stb) gondoskodik. Nővéremnek átlagon felüli a nyugdíja van. Megtakarítása, ingatlanvagyona is volt, melyet a fia kezel.
Nővérem tavaly hónapokat töltött vidéki kórházban , ezalatt hetente kétszer látogattam, elláttam.
2023 augusztusa óta, mióta hazakerült, nélkülözi a látogatásaimat, a beszélgetéseinket, mert a fia megtiltotta. Ezév április végéig azt sem tette lehetővé, hogy telefonon elérjem. Nemrégen oldotta a tilalmat azzal, hogy egy általa meghatározott időpontban felhívhatom, de lehallgatja a beszélgetésünket, és megszakítja, ha nem tetszik neki a társalgásunk. Meg is teszi.
Ezek ellen én tiltakoztam, zsarolásnak tartom, de ha nem tűröm, akkor ennyi sem jut.
Az utóbbi 9 hónap alatt egyetlen alkalommal tudtam személyesen találkozni a nővéremmel. Mivel kapukulcsa már nincs, a fia nyitotta ki, ott állva beszélhettem vele 20 percig, a fia azt is végighallgatta. Sétálni még az utca végéig sem mehettünk el.
Ezután kértem a fiától további látogatási lehetőséget , mindössze kéthetente maximum egy órányi időtartamra. Nem kaptam meg. Csak azzal a feltétellel engedélyezi, ha azalatt alaposan megfürdetem, pedikűrözöm a nővéremet.
A külvilágból senkit nem enged a közelébe. Régi barátai, ismerőse, az én rokonaim, de még a nővérem nevelt fia (a fia féltestvére!) sem telefonálhat neki és nem látogathatja . Egyetlen kivétel ez alól a Pécsett élő, mozgáskorlátozott, látogatásveszélyt nem jelentő testvérünk.(Megjegyzem: jómagam 78 évesen, két szívinfarktus plusz három agyinfarktus után, szívelégtelenséggel , valamint érsebészeti problémák miatt fizikai erőltetéstől és stressztől eltiltva állandó kezelés alatt állok. Ennek tudatában követelik a fizikai gondozásban való tevékeny részvételemet.)
Kérdésem az lenne: van-e jogom, és ha igen, hogyan tudnám elérni, hogy
1. a telefonlehallgatás nélkül és bármikor beszélhessek a nővéremmel, mikor ő is akarja
2. látogathassam őt amikor ő is akarja, de a fia által feltételül szabott fenti kötelezettségek vállalása nélkül .
A nővérem ragaszkodna hozzám, várja a jelentkezésemet, de teljes fizikai és anyagi kiszolgáltatottságban él, ezen a helyzeten ő nem tud segíteni.
Kérem, szíveskedjenek jelezni, ha esetleg lenne valami olyan mód a helyzet megoldására, ami nem járna hátránnyal egyikünk számára sem. Van- e erre valamilyen jogszabály?
Tanácsukat, információjukat előre is köszönöm.
Kedves kérdező,
A látogatást nem köthetik a gondozáshoz, mivel a testvérnek nincsen gondozási-, meg eltartási kötelezettsége jogi szempontból, csak a gyereknek van a szülő felé. Ugyanakkor, a felnőttek kapcsolattartáshoz való jogát nem szabályozza külön a jogrendszer, ez bele tartózhat a magánélet védelméhez való jogban. Azonban, ezen jogok gyakorlása meg érvényesítése is teljes cselekvőképességet feltételez, amely demencia esetén valószínűleg csak korlátozott és védelemre szorul. Ez esetben, tényleg egy kiszolgáltatott állapotban van a fiával szemben, aki jogosult, hogy úgymond az érdekében eljárjon.
Jogi úton elég nehéz kikényszeríteni azt, hogy a bíróság látogatási programot szabjon meg felnőtt személyek esetén, de nem elképzelhetetlen. Azonban, ilyen esetekben, a jogszabályok főként a demens személyek javaival és jogi cselekményeivel kapcsolatosak, nincsen külön szabályozva a kapcsolattartáshoz való joguk.