Egy magyar férfi indított egy céget Romániában, azonban a munkavégzés helye Franciaországban van. Én ehhez a céghez mentem dolgozni még 2016-ban. Akkor az volt a megegyezés hogy szerződést nem írunk és feketén fizet. Nem is volt gond decemberig, amikor azzal állt elő a főnők, hogy be kell hogy jelentsen minket Romániában. Ezt decemberben meg is tettük, elmentünk Romániába és regisztráltak bennünket, valamint aláírtunk papírokat, amikről nem is tudtuk hogy mi is az, ugyanis csak románul volt leírva, (lehet hogy akkor írtam alá a munkaszerződésemet is). Majd január végén hoztak egy romániai bank papírjait hogy nyitottak nekünk egy folyószámlát amire a fizetést kapjuk. Nem is volt gond egészen áprilisig, amikor a legutóbbi hazajövetelem után pár nappal felhívott a főnököm, hogy már nem kell visszamennem, a személyes holmimat majd küldi, és hogy a tegnapi nappal ki is jelentett a cégből. Ilyenkor nem az lenne az eljárás hogy a kilépési papírjaimat aláírom és az elszámolást (a fizetésem) megkapom? Hogy tudott így kijelenteni?
Mielőtt a konkrét kérdésre válaszolnánk, pár szóban felhívjuk a figyelmét, hogy a „fekete – munka ” habár a munkavállalónak első hallásra vonzónak tűnhet, számos hátránnyal jár. Többek között: a társadalombiztosítások fizetésének hiánya, mint az: egészségügyi biztosítás, nyugdíjalap, munkanélküli segélyalap, stb. Így, aki nem alkalmazott, nem vehet részt ingyenes korházi/egészségügyi ellátásban, nem jogosult a törvény által előírt pihenő vagy beteg-szabadságokhoz, a ledolgozott évek nem számítanak régiségnek, és munkabaleset esetén nem jogosult kártérítésre, valamint halál esetén a családtagok sem jogosultak az utódlási nyugdíjra. Ezen kívül a törvény az előírt formalitások nélkül dolgozó személyt 500-1000 lejig bünteti.
Ami az elbocsájtást illeti, a Munkatörvénykönyv a munkáltató kezdeményezéséből történő elbocsájtásra kétféle esetet ír elő. Az egyik az alkalmazott személyétől függő okok, a másik az alkalmazott személyén kívüli okokra.
A munkavállaló személyétől függő okokra hivatkozva abban az esetben lehet elbocsájtást alkalmazni, ha az alkalmazott egy súlyos fegyelmi vétséget követ el, megszegve a munkaszerződésben vagy a belső rendszabályzatban előírt kötelezettségeket, ha letartóztatást rendeltek el ellene, ha fizikai/pszichikai munkaképtelenné válik, vagy ha nem felel meg professzionálisan az adott munkakörre.
Az első esetre a munkatörvénykönyv előír egy kivizsgálási eljárást mielőtt a munkáltató kiadhatja az elbocsájtási végzést, az utóbbi három esetben viszont 30 napon belül az okok konstatálásától adhatja ki a végzést. Az elbocsájtást a munkáltató köteles indokolni, egyúttal a munkavállalót tájékoztatnia kell arról, hogy amennyiben vitatja a felmondás indokának valóságát vagy okszerűségét, munkaügyi bírósághoz fordulhat.
A munkavállaló személyétől független ok az elfoglalt állás megszűnése, amely tényleges és valós kell legyen. Ez az elbocsájtás lehet egyéni vagy csoportos.
Az Ön esetére vonatkoztatva lehetséges a munkaviszony egyoldalú megszüntetése abban az esetben, ha a munkavállaló gazdasági vagy más okok miatt nem tudja fenntartani az adott állást, ami azt a következtetést vonja maga után, hogy más személyt sem alkalmazhat ugyanarra a munkára. Ebben az esetben a munkavállaló jogosult a munkanélküli segélyre és esetlegesen a kiegyezett végkielégítésre.
A munkavállaló aláírása/beleegyezése nem szükséges ehhez az elbocsájtáshoz, viszont a ledolgozott munkáért a fizetésre mindenképp jogosult.