A nagyszüleim beltelkét tavaly év végén a nagytatám testvérének egyik lánya, a dédimama 1987-es végrendelete alapján beiratta a helyi mezőgazdasági nyilvántartóba, mint saját tulajdont, pedig azt a nagyszüleim használták kb 30 éve. A végredeletben azonban nincs feltüntetve a telek nyilvántartói száma, csak az egyik szomszéd neve. A dédimama 1990-ben halt meg és 2011-ben közjegyző előtt megegyeztünk a családi ház tulajdonjogáról. A nagytatám fiú testvére nem kért semmit részesedést házból, s a lány testvére is lemondott róla. Azonban igényt tartott arra a beltelekre amit a dédimama végrendeletben ráhagyott. A közjegyzői okiratban meg van emlitve, hogy létezik a végrendelet, de ki van emelve, hogy nem képezi ennek a megegyezésnek a tárgyát. A mezőgazdasági referens kérésemre elmondta, hogy a nagynéném irt egy nyilatkozatot, hogy a dédimama végrendelete által ő a tulajdonos. Ez, az örökösödési bizonyitván (certificat de mostenitor) és a végrendelet alapján a mezőgazdasági referens beirta a nyilvántartásba a kérdéses belterületet a nagynéném nevére. Azt szeretném kérdezni, hogy a nagynéném jogosan iratta a saját nevére a beltelket? És hogy a családi házért lezajlott osztozkodást felbonthatják?
A végrendeletet csak a polgári törvénykönyv feltételeinek tiszteletben tartásával lehet megirni. A polgári törvénykönyv 3 féle végrendeleti formát ismer el: a teljes egészében saját kezüleg irott végrendeleteket, a közjegyző előtt által iródottakat, s a különleges esetekben iródottakat. A teljes egészében saját kezüleg iródott végrendeleteknél nincs formai, sőt még nyelvi követelmény sem. Egyetlen nagyon fontos követelmény, hogy a végrendelkező saját kezüleg irja meg utolsó akaratát, amit majd dátummal és aláirással lásson el. Ha a végrendeletből világosan kitünik, hogy melyk földterületről van szó, akkor hiába nincs feltüntetve a nyilvántartási száma, s csak egy szomszéd van megnevezve, attól még a végrendelet végrehajtható lesz.
Mivel a végrendelet a belterületnek a tulajdonjogát tisztázza, annak tulajdonjoga a végrendelkező halála pillanatában azé az örökösé lesz, akit az utolsó akaratában megnevez, ha az a végrendelet a szabályoknak megfelelően iródott és az örökös elfogadja a rá hagyott örökséget. Tehát ha a nagynéni elfogadta a rá hagyott örökséget kifejező módon vagy hallgatólagosan, s az örökösök nem támadták meg a végrendeletet akkor jogában van a saját nevére venni.
A 2011-ben történt osztozkodást azonban már nem támadhatják meg az osztozkodásban részt vevő örökösök. Csak akkor lehetne felbontani, hogy ha az egyik jogos örökös nem lett volna jelen az osztozkodáskor.