Jogaink Romániában Magyarul

- 2014 - A kiadvány fő célja, hogy magyar nyelven, közérthető formában közöljön olyan jogi ismereteket, amelyek a mindennapi életben fontosak lehetnek. Ezúton is szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy mindenki ismerje a rá vonatkozó törvényes jogokat és kötelezettségeket. bátran merjen élni jogaival anyanyelvén, és ezáltal is fejlődjön az erdélyi magyar civil öntudatosság.

1. Előszó

Kedves Olvasó!

A romániai magyar kisebbség egyik nagy kihívása, hogy egy olyan közegben, ahol a törvények idegen nyelven születnek, bonyolult nyelvezetűek és sokszor hozzáférhetetlenek, megértse azokat, ezáltal élni tudjon a jogaival, és eleget tudjon tenni a rá háruló kötelezettségeknek.

Nem egyszerű feladat megérteni a törvények rendszerét, tartalmát, hiszen nehezen lehet rátalálni a megfelelő törvényszövegekre (és ugyan ki járatja közülünk rendszeresen a Hivatalos Közlönyt?), a közigazgatási egységekben sincs megfelelő törvénytár, útbaigazítás azzal kapcsolatosan, hogy mit szabad és mit nem. Ha pedig megpróbáljuk az internet adta lehetőségeket felhasználni, és a világhálón kutatjuk fel a válaszokat a kérdéseinkre, rengeteg információt találhatunk, de azok sok esetben nem aktuálisak, ellentmondásosak és nemegyszer félrevezetőek. Nem találtunk egy olyan átfogó tájékoztatót sem, ami magyar nyelven, érthetően magyarázná el a jogrendszer különböző intézményeit és szabályait, a polgárjogi és a büntetőjogi rendszer sajátosságait, az alapvető jogok és kötelezettségek tartalmát.

A “Jogaink Romániában” erre a kihívásra szeretne válaszolni. Célunk az volt, hogy az olvasó számára érthetővé tegyünk néhány alapvető fogalmat és jogszabályt. Ugyanakkor, igyekeztünk minél több olyan területről bemutatni fontos információkat, melyekkel a hétköznapi életben, munkánk és tevékenységeink során gyakrabban találkozhatunk.

Az alábbi mű nem jogászoknak vagy joghallgatóknak szól, és nem tartalmaz valamennyi információt, melyet a törvények, a joggyakorlat vagy a szakirodalom felsorakoztat, hanem egy egyszerűsített, érthetőbb formája azoknak. Emiatt sok esetben a nyelvezete sem felel meg a szakirodalmi nyelvezetnek, hiszen olyanok számára készült, akik nem feltétlenül ismerik és értik meg a jogi nyelv bonyolult kifejezéseit, megfogalmazásait.   

Füzetünk tájékoztató jellegű, ezért előfordulhat, hogy más szabályozások is érvényesek, nem csak az általánosak vagy - a törvények sok és gyakori változása miatt -, egy-egy tartalmi rész, mire az olvasó kezébe kerül, már nem lesz érvényes.

Amennyiben további kérdései vannak, vagy egy bonyolultabb jogi problémával kerül szembe, kérésével keressen fel egy szakembert.

A “Jogaink Romániában” húsz fejezetből áll, itt megtalálják az adott fejezet tartalomjegyzékét, ugyanakkor megjelöltük a legfontosabb törvényeket, internetes oldalakat ajánlottunk, ahol további hasznos információkat találhatnak, és a legfontosabb román szakkifejezések magyar fordítását is leírtuk.


 

 

 

2. A természetes és a jogi személyek

I. A TERMÉSZÉSZETES ÉS A JOGI SZEMÉLYEK

Tartalom:

1. A természetes és a jogi személyek

2.  Mi a jogviszony?

3.  Jogképesség és cselekvőképesség


 

Törvényi keret:

  • A Polgári törvénykönyv 25 - 30. cikkelyei
  • 119/1996-os törvény az anyakönyvi okmányokról (Legea nr. 119/1996 cu privire la actele de stare civilă)
  • 31/1990-es törvény a kereskedelmi társaságokról (Legea nr. 31/1990 privind societățile comerciale)
  • 26/2000-es kormányrendelet az egyesületekről és alapítványokról (Ordonanța Guvernului nr. 26/2000 cu privire la asociații și fundații)

Román nyelvű szakkifejezések magyar megfelelője: persoană fizică - természetes személy,  persoană juridică - jogi személy, capacitatea de exercițiu - cselekvőképesség, capacitatea de folosință - jogképesség, persoane puse sub interdicție judecătorească - gondnokság alá helyezett személyek, tutelă - gyámság, curatelă - gondnokság

 

További információk:

www.onrc.ro – a cégbejegyzési hivatal honlapja

1. A természetes és a jogi személyek

A Romániában élő személyek a román törvény védelmében állnak és annak rendelkezéseit kötelesek betartani. A törvény jogokkal ruház fel minket, melyeket szabadon gyakorolhatunk, mindaddig, amíg betartjuk a törvény által előírt szabályokat és nem élünk vissza velük.

A jogi rendelkezések címzettjei a természetes és/vagy a jogi személyek. A természetes személy maga az ember, mint jogalany, a jogi személy olyan testület vagy szervezet, amely önálló jogalanyként is tud jogokat szerezni és kötelezettségeket vállalni. Ahhoz, hogy létrejöhessen és működhessen, a jogi személy saját szerveződéssel és vagyonnal kell, hogy rendelkezzék, illetve létezésének egy meghatározott célt kell hogy válasszon. Jogi személyek közé soroljuk például a cégeket, egyesületeket, alapítványokat, egyházakat, a közigazgatási egységeket, sőt magát az államot is.

2. Mi a jogviszony?

Minden olyan viszonyt, amelyet törvény szabályoz, jogviszonynak nevezünk. A jogviszonyok alanyai a természetes és jogi személyek.  

3. A jogképesség és cselekvőképesség

Minden személy jogképes, azaz jogai és kötelezettségei lehetnek. A jogképesség fajtól, bőrszíntől, nemzetiségtől, etnikai hovatartozástól, beszélt nyelvtől, felekezeti hovatartozástól, nemtől, szexuális irányultságtól, személyes véleményektől és meggyőződéstől, politikai, szociális vagy szakszervezeti hovatartozástól, vagyoni helyzettől, értelmi képességektől és minden más hasonló helyzettől független. A jogképességet nem lehet szerződéssel vagy egyoldalú nyilatkozattal korlátozni.

A jogképesség a természetes személyek esetében a születéssel kezdődik és a halállal ér véget. Kivételt képez a magzat jogképessége, mely a fogantatás pillanatában kezdődik, egyetlen feltétele az élve születés.

A jogi személy jogképessége a testület megalapításával kezdődik és az eltörléséig tart.

A jogképesség általános, egyenlő és feltétlen.

A természetes személyek jogképessége azt jelenti, hogy elviekben egy személynek bármilyen joga és kötelezettsége lehet. A jogképesség nem vehető el és nem lehet önként lemondani róla.

A természetes személy cselekvőképessége azt jelenti, hogy saját akaratnyilatkozattal és saját nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat szerződések megkötésével vagy egyéb jogi nyilatkozatok megtételével.

Minden személynek van cselekvőképessége, ha azt a törvény nem korlátozza vagy zárja ki. Nem rendelkeznek jogi hatású cselekvőképességgel a 14 év alatti személyek és azok, akiknek hiányzik a belátási képességük (gondnokság alá helyezett személyek). Ők a törvényes képviselőjük (szülő, ill. gyám, gondnok) révén gyakorolják bizonyos jogaikat. Korlátozott cselekvőképességgel rendelkeznek a 14 -18 év közötti kiskorúak.    

A jogi személyek esetében is ugyanazt jelenti a jogképesség, mint a természetes személyeknél, azzal a kikötéssel, hogy ez nem terjed ki azokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva csak a természetes személyekre vonatkoznak.  A jogi személyek jogképességének tartalma függ ugyanakkor az illető jogi személy tevékenységi körétől. A jogi személyek cselekvőképességét a vezető szerveik által gyakorolják.

A személyek nem élhetnek korlátlanul minden törvényben szabályozott joggal és nem is kérhető számon rajtuk minden törvényben előírt kötelezettség.

A kézikönyv különböző fejezeteiben konkrét példákat kapunk arra, hogy egy-egy jogunkat milyen körülmények közt gyakorolhatjuk, és egy-egy törvényben előírt kötelezettség milyen esetben kérhető számon rajtunk.


 

 

 

 

 

 

 

3. A család

II. A CSALÁD

Tartalom:

  1. A család
  2. A jegyesség
  3. A házasság
  4. Kik köthetnek házasságot?
  5. A házasság megkötésének a folyamata
  6. A házastársak névviselése
  7. A házasság semmissége
  8. A házasfelek jogai és kötelességei, vagyonjogi szabályok
  9. Házassági vagyoni rendszerek
  10. A házasság megszűnése
  11. A házasság felbontása, a válás
  12. Mi történik a válás után?
  13. Szülők és gyerekek közti viszony
  14. A rokonság
  15. Eltartási kötelezettség – ki tartozik vele és kinek?

 

Törvényi keret:

  • Polgári törvénykönyv 258 - 534. cikkelyei
  • 217/2003-as törvény a családon belüli erőszak megelőzéséről
  • 273/2004-es törvény az örökbefogadásról

 

Román nyelvű szakkifejezések magyar megfelelője: adopţie - örökbefogadás, căsătorie - házasság, logodnă - jegyesség, bigamie - többnejűség, ofițer de stare civilă - anyakönyvvezető, comunitate de bunuri - vagyonközösség, convenție  matrimonială - házassági szerződés, întreținere - eltartás

 

További információk:

http://www.mmuncii.ro – a Munkaügyi, Családügyi, Szociális és Idős Védelmi Minisztériumának a honlapja

http://www.copii.ro/ - a Munkaügyi, Családügyi, Szociális Idős Védelmi Minisztérium gyerekvédelmi hivatalának a honlapja

http://www.adoptiiromania.ro/ - a román örökbefogadási hivatal honlapja


 

  1. A család

A család az első számú közösség, ahová tartozunk. A családi kapcsolatok alapja a rokonság vagy a házasság. A családdal kapcsolatos személyes és vagyoni kérdések többségét törvény szabályozza. Ebbe a szabályozásba adunk egy rövid betekintést.

  1. A jegyesség

A jegyesség házasságkötés kölcsönös ígéretét jelenti. Nincsen semmilyen külső, formai feltétele, azaz nem függ formális szerződés megkötésétől, jegygyűrűcserétől stb.

A jegyesség nem feltétele a házasságkötésnek és nem is kötelezi a feleket a házasság megkötésére. A jegyesek dönthetnek úgy, hogy nem házasodnak össze, hanem felbontják a jegyességet. A jegyesség felbontása nincs semmilyen formai követelményhez kötve. Egyik felet sem lehet kötelezni a házasság megkötésére. Ha az eljegyzés felbomlik, a jegyesség ideje alatt kapott ajándékokat vissza kell szolgáltatni az ajándékozóknak (kivéve a szokványos ajándékokat). Ez a szabály nem vonatkozik arra az esetre, amikor az eljegyzés az egyik fél halála miatt bomlik fel.  

Ha a jegyesség egyik fél hibájából bomlik fel, a sértett fél kártérítésre jogosult. Ezt a jegyesség felbontásától számított egy éven belül kell, hogy igényelje.

 

  1. A házasság

A házasságkötés az alapvető emberi jogaink közé tartozik. Minden személynek joga van megházasodni és családot alapítani. A házasságban a férj és a feleség egyenrangú, a házastársak joga és kötelezettsége a gyermekeik nevelése. Csak azok számára engedélyezett a templomi esküvő, akik előtte polgárilag megesküdtek.

Az életközösség (törvény által meg nem erősített együttélés) nem eredményez legális családi kapcsolatot, azonban lehetnek jogi következményei (például közös gyermek születése esetén).

 

  1. Kik köthetnek házasságot?
  • 18. életévüket betöltő személyek (alapos okok miatt a 16. évét betöltő kiskorú is megházasodhat, ehhez szüksége van orvosi igazolásra, a szülők vagy a gyám beleegyezésére és a gyámhatóság engedélyére is);
  • két román állampolgár, egy román és egy külföldi állampolgár, de akár két külföldi állampolgár is köthet házasságot Romániában;
  • a házasság kizárólag egy férfi és egy nő között jöhet létre. Az azonos neműek házasságát a román törvények nem engedélyezik. A külföldön azonos neműek között megkötött házasságot a román törvény nem ismeri el, ugyanez vonatkozik a külföldön megkötött polgári partnerségekre is, függetlenül attól, hogy egy férfi és egy nő vagy azonos neműek között jött létre;
  • ha a házasulandó felek közül egyik sem házas (ha egy házas személy újabb házasságot köt, bigámiát követ el);
  • ha a házasulandó felek között nincs rokoni kapcsolat (egyenes ági leszármazottak esetében, illetve oldalági leszármazottak esetében a negyedik rokonsági fokig);
  • ha a házasulandó felek közül egyik sem értelmi fogyatékos;
  • azok a személyek, akik között nincs gyámsági viszony.

 

  1. A házasság megkötése

A házasság megkötése előtt a felek házassági nyilatkozatot tesznek a polgármesteri hivatalban. Ha az egyik fél kiskorú, a szülők vagy a gyám nyilatkozata is szükséges. Ha valaki ellenzi a házasságot, a házassági nyilatkozat közzétételétől számított 10 napon belül nyújthat be panaszt. A panasznak írásos formája kell, hogy legyen, tartalmát bizonyítékokkal kell alátámasztani.

A házasságkötésnek három minimális feltétele van:

1.       az anyakönyvvezető jelenléte (ő celebrálja a házasságkötést a polgármesteri hivatal székhelyén vagy más helyen),

2.       a két fél személyes jelenléte,

3.       a felek házasságkötésre irányuló szabad, személyes, kifejezett és határozott nyilatkozata.

 

Házasság akkor jön létre, ha a jelenlevő felek az anyakönyvvezető, és legalább két tanú jelenlétében személyesen kijelentik, hogy egymással házasságot kötnek. A kijelentésükhöz semmilyen feltételt vagy időhatárt nem fűzhetnek. Tanú csak nagykorú, cselekvőképes személy lehet. Házasságot celebrálni más helyszínen is lehet, ha a törvény által előírt minden más feltétel teljesítve van.

 

Figyelem! A nyelvi kisebbségekhez tartozó román állampolgárok kérhetik a házasságkötés celebrálását anyanyelvükön, ha az anyakönyvvezető érti és beszéli ezt a nyelvet.

 

  1. A házastársak névviselése

A házasságkötés egyik legfontosabb kérdése a névviselés. A házasulandó felek a következő lehetőségek közül választhatnak:

1.   mindkét fél megtarthatja a házasság előtt viselt családnevét (Kiss Ferenc, Lukács Anna);

2.   a felek felveszik egyikük családnevét (Kiss Ferenc és Kiss Anna vagy Lukács Ferenc és Lukács Anna);

3.   a felek felveszik mindkettejük családnevét (Kiss Lukács Ferenc, Kiss Lukács Anna);

4.   az egyik fél megtarthatja a házasság előtt viselt családnevét, a másik fél pedig felveszi az összetett családnevüket (Kiss Ferenc, Kiss Lukács Anna vagy Kiss Lukács Ferenc és Lukács Anna).

 

  1. A házasság semmissége

Abszolút érvénytelen a házasság, amikor:

1.   hiányzott a felek akaratnyilvánítása;

2.   egyik vagy mindkét fél már házas volt a házasság megkötésekor (bigámia);

3.   a házastársak közt rokoni kapcsolat van (egyenes ági vagy oldalági a negyedik fokig);

4.   egy vagy mindkét fél cselekvőképtelen (értelmi fogyatékos);

5.   a házasság nem volt celebrálva vagy a celebrálás során nem volt jelen legalább 2 tanú;

6.   ha a házasság fiktív (azaz nem családalapítás céljából jött létre, hanem más okok miatt, kivétel: a felek együtt élnek, eltelt 2 év a házasság megkötése óta, a feleség gyermeket vár vagy gyermeke született).

Az előbbi esetek miatt bárki kérheti a házasság semmissé nyilvánítását. Az a házasság is érvénytelen, ahol az egyik vagy egyik fél sem töltötte be a 16 évet, azonban ha a bírósági határozat véglegessé válásáig a fél/felek betöltötték a 18. életévüket, a feleség várandós vagy gyermeket szült, akkor a házasság érvényesnek tekinthető.

A házasság relatív érvénytelensége akkor áll fenn, ha:

1.   hiányzik egy vagy több, törvény által előírt engedély,

2.   a felek akaratnyilvánítása nem volt érvényes valamilyen okból kifolyólag,

3.   a házasság a gyám és a kiskorú között jött létre.

Ezekben az esetekben a házasságkötéstől számított 6 hónapon belül lehet kérni annak felbontását.

 

  1. A házasfelek jogai és kötelességei, vagyonjogi szabályok

Személyi jogok és kötelezettségek

A házastársak a döntéseiket közösen hozzák, egymásnak tisztelettel, hűséggel és támasszal tartoznak, ugyanakkor nincs joguk cenzúrázni egymás levelezését, szociális kapcsolatait vagy a másik fél mesterségének megválasztását.

Vagyoni jogok és kötelezettségek

A vagyoni kérdések során egyrészt a házasfelek egymás közötti viszonyáról, másrészt a házasfelek és a harmadik személyek közötti viszonyokról szükséges beszélni.  A házastársak kötelesek egymást anyagilag is támogatni. Ha egy házassági egyezményben nincs másképp meghatározva, kötelesek hozzájárulni a házasság költségeihez. A háztartási munkavégzés és a gyermeknevelés is anyagi hozzájárulásnak számít.

 

  1. Vagyoni rendszerek

A házasulni készülők és a házasok is szabadon választhatják meg azt a vagyoni rendszert, amelyet alkalmazni szeretnének egymás közötti anyagi viszonyaikban.  A választott vagyoni rendszer a házasság megkötésével kezdődik és felbontásáig tart, azonban a házasság ideje alatt bármikor meg lehet változtatni.  

A törvényes vagyonközösségtől eltérő házassági vagyoni rendszert házassági egyezményben (szerződésben) kell rögzíteni. Ezt közjegyző által hitelesített formában érvényes.

A házastársak háromféle házassági vagyoni rendszer közül választhatnak:

 

A.  Törvényes vagyonközösség

A legáltalánosabb és leggyakoribb vagyoni rendszer. A házasság megkötésével, ha a házastársak nem döntenek másképp, vagyonközösség keletkezik. Ez abban nyilvánul meg, hogy a házastársak osztatlan közös tulajdonába kerül mindaz, amit a házasság ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivételt képeznek azok a vagyontárgyak, amelyek valamely házastárs különvagyonához tartoznak.

 

A különvagyonhoz soroljuk a következőket:

1.   a házastárs egyénileg örökölt javai és kapott ajándékai,

2.   személyes használati tárgyak,

3.   mesterség gyakorlása során használt tárgyak,

4.   a szellemi tulajdont képező alkotásokhoz kapcsolódó anyagi javak,

5.   díjak, jutalmak, tudományos és irodalmi jellegű kéziratok, művészeti rajzok és tervek, találmányok és más hasonló jellegű javak,

6.   kártérítések,

7.   azok a tárgyak, pénzösszegek és más vagyontárgyak, amelyek a házastárs egy magántulajdonát helyettesítik,

8.   a magántulajdont képező javak jövedelmei.

Mindkét fél szabadon használhatja a vagyonközösség részét képező javakat, viszont csak a másik fél engedélyével változtathatja meg azok rendeltetését. Mindkét félnek joga van óvintézkedéseket és adminisztratív jellegű intézkedéseket tenni, viszont csak a felek közös beleegyezésével lehet eladni vagy adóssággal terhelni egy-egy vagyontárgyat (kivétel: ha kis értékű javakról van szó).

Mindkét fél szabadon rendelkezhet az ő vagyonrészéről végrendelet útján. El is adhatja a tulajdonát képező javakat, azonban a közös javakat illetően előbb meg kell, hogy történjen a vagyontárgyak elosztása. A házastársak a tartozásokat is együtt kötelesek kiegyenlíteni.

 

Mikor szűnik meg a vagyonközösség?

  • a házasság ideje alatt abban az esetben, ha az egyik fél vagy egy harmadik személy (pl. hitelező) kéri a bíróságtól;
  • a házasság megszűnésével.

 

B.  A javak szétválasztásán alapuló vagyoni rendszer

Ebben az esetben nem jön létre a vagyonközösség. Mindkét fél exkluzív tulajdonában maradnak a házasság előtt szerzett javak és azok is, amelyeket az egyik fél a saját nevében szerzett a házasság ideje alatt. A közösen szerzett vagyontárgyak a felek közös, de nem osztatlan tulajdonába kerülnek.

A házasulók (jegyesek) a házasság előtt, vagy a házastársak a házasság alatt köthetnek házassági vagyoni szerződést, ennek kötelező melléklete a vagyontárgyaik leltárának jegyzéke.

 

C.  Egyezményen alapuló vagyoni rendszer

A felek a törvény keretében, de az általános rendelkezésektől (a vagyonközösség szabályaitól) eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyontárgy kerül a közös- és mely vagyontárgy kerül a különvagyonba. Ez egy vegyes rendszer, mely a törvényes vagyonközösség és a javak szétválasztásán alapuló vagyoni rendszer elegye.

A megkötött egyezményt lehet módosítani vagy újat kötni helyette, de csak a házasságkötéstől számított 1 év eltelte után.

 

  1. A házasság megszűnése

A házasság az egyik fél halála esetén vagy válás útján szűnhet meg.
 

  1. A házasság felbontása, a válás

A válásnak több formája van:

1. A házastársak közös megegyezése alapján vagy bármelyik fél kérésére, ha ebbe a másik fél beleegyezik

A válni akaró feleknek két lehetőségük van:

Adminisztrativ úton (a polgármesteri hivatalnál) vagy közjegyzőnél. Ez abban az esetben lehetséges, ha a házastársaknak nincs kiskorú gyerekük. A házasság felbontása annak az anyakönyvi vezetői vagy közjegyzői testületnek a hatáskörébe tartozik, ahol a házasság köttetett vagy ahol a felek utolsó közös lakhelye volt. Az anyakönyvvezető vagy a közjegyző akkor is kimondhatja a házasság felbontását, ha a házastársaknak kiskorú gyermekük van, amennyiben a felek minden kérdésben megegyeznek – név viselése válás után, felügyelet, költségek megosztása stb.

A kérést a felek együtt teszik le. A leadás után kapnak 30 nap gondolkodási időt, ennek lejárta után lehet kimondani a válást.  A felek személyesen kell, hogy megjelenjenek, csak kivételes esetekben küldhetnek maguk helyett megbízottat (pl. súlyos betegség esetén). Ha a 30 nap letelte után a felek még mindig válni szeretnének, az anyakönyvvezető vagy közjegyző kimondja a válást és kiállítja a válás tanúsítványát.

Ha a házastársak nem egyeznek meg a váláskor felmerülő kérdésekben (névhasználat, gyerekek nevelésével kapcsolatos kérdések stb.) a közjegyző/anyakönyvvezető elutasítja a felek kérését és a bíróságra bízza a döntést.

Bírósági úton: ebben az esetben a válás nem függ a házasság hosszától és attól sem, hogy születtek-e gyerekek a házasságból vagy sem.

2.      Komoly ok miatt a felek közötti viszony annyira megromlott, hogy a házasságot lehetetlen folytatni valamelyik fél hibájából

A bíróság állapítja meg, hogy a házasságot az egyik - vagy mindkét fél hibája miatt kell felbontani.

3. Egyik fél kérésére, ha a felek több mint két éve külön élnek

4. Annak a félnek a kérésére, akinek az egészségügyi állapota miatt nem folyatódhat a házasság

13. Mi történik a válás után?

Névhasználat:

Válás után mindkét fél a házasság előtt viselt családnevét fogja használni. A váló felek abban is megegyezhetnek, hogy a házasság ideje alatt használt családnevet megtartják a válás után is. A bíróság ezt akkor is kimondhatja, ha a felek nem tudnak megegyezni ebben a kérdésben, viszont az egyik fél kéri és nyomós indoka van rá (pl. a feleség a férje nevével vált ismertté).

Vagyon:

A házasság felbontása a házassági vagyoni rendszer felbontását is jelenti. Ha a válás miatt az egyik fél valamilyen kárt szenved, joga van a másik féltől kártérítést kérni.

Eltartási kötelezettség születhet, abban az esetben, ha a házastárs nem tud dolgozni, a házasság előtt vagy alatt létrejött munkaképtelenség, vagy a házasság utáni egy évben bekövetkezett munkaképtelenség miatt, ha annak oka maga a házasság. Az eltartás értékben nem haladhatja meg az eltartó jövedelmének ¼ részét. Az eltartási kötelezettség megszűnik, ha a az eltartott fél újraházasodik.

Szülők és gyerekek közti viszony

A gyermekfelügyeletet a szülők közösen gyakorolják, ha a bíróság nem határoz másképp. A kiskorú lakhelyét a bíróság abban az esetben határozza meg, ha a szülők nem tudnak megegyezni. Mindkét szülőnek joga van a gyermekével személyes kapcsolatot kialakítani és fenntartani. Ennek részleteiben a felek egyeznek meg, vagy a bíróság dönt, a kiskorú meghallgatásával. A bíróság a kiskorú neveléséhez és oktatásához szükséges pénzügyi kötelezettségeket is meghatározza.

14. A rokonság

A rokonság legtöbb esetben biológiai leszármazás következménye, azaz vér szerinti, de lehet örökbefogadás eredménye is. A vér szerinti rokonság egyenes ági (egyik fél a másiktól származik) vagy oldalági (közös felmenőtől származnak). Ennek fontosságára az Öröklés c. fejezetben világítunk rá.

Anya és gyermeke között a rokonsági ág a születés következménye, de lehet beismerés vagy bírósági határozat eredménye is. Apa és gyermeke közötti rokonsági ág a házasságban született gyermek esetében feltételezett, de ugyanúgy lehet beismerés vagy bírósági határozat következménye is. Ellenkezője bebizonyításáig, az anya férje annak a gyermeknek az apja, aki a házasság ideje alatt fogant vagy született. Az apaságot meg lehet tagadni, abban az esetben, ha bizonyítható, hogy a férj nem a gyermek apja.

Az anyaságot és az apaságot hivatalosan is be lehet ismerni. Az anyaságot abban az esetben lehet beismerni, ha a születést nem jelentették be vagy a gyermek születésekor nem jegyezték be a szüleit a születései anyakönyvbe, az apaságot abban az esetben, ha a gyermek a házasságon kívül fogant vagy született. A beismerés nyilatkozat formájában (anyakönyvvezetőnél, közjegyzőnél) történhet vagy végrendelet keretében. A beismerést bármikor, bárki kétségbe vonhatja, ha az nem felel meg a valóságnak. A leszármazást is kétségbe lehet vonni, abban az esetben, ha az nem felel meg a valóságnak.

15. Eltartási kötelezettség – ki tartozik vele és kinek?

Egy személy akkor kérheti az eltartását, ha szükséget szenved, nem tudja eltartani magát a munkájából vagy javaiból. Nem követelheti eltartását az, aki az eltartóval szemben valamilyen súlyos vétséget követett el. Ha valaki önhibájából került olyan helyzetbe, hogy más kell eltartsa, csak a legszükségesebb kiadásaira kérheti az eltartó hozzájárulását. Csak azt lehet eltartásra kötelezni, akinek munkája vagy vagyoni helyzete révén erre lehetősége van.

Az eltartás mértéke függ az eltartott igényeitől és az eltartó pénzügyi lehetőségeitől. A szülő eltartási kötelezettség nem lehet nagyobb a jövedelmének negyedrészénél, egy gyermek esetében, harmad részénél, két gyermek esetében és felénél, három vagy több gyermek esetében.

Eltartási kötelezettség állhat fenn házastársak között, egyenes ági rokonok között (szülő – gyerek, nagyszülő – unoka, dédszülő – dédunoka stb.), testvérek között, volt házastársak között és más, törvény által szabályozott esetekben. Eltartási kötelezettség léphet fel akkor is, ha a személy a házastársa gyerekének az eltartásához járult hozzá. Ebben az esetben köteles továbbra is eltartást fizetni, mindaddig, amíg a gyermek be nem tölti a 18 évet, feltéve, hogy a vér szerinti szülei meghaltak, eltűntek vagy rossz anyagi körülmények között élnek. Eltartási kötelezettség lép fel akkor is, amikor az elhunyt örökösei azt a kiskorút kell eltartsák, aki iránt az elhunytnak eltartási kötelezettsége volt vagy eltartotta, anélkül, hogy erre kötelezve lett volna, ha a  gyermek vér szerinti szülei meghaltak, eltűntek vagy rossz anyagi körülmények között vannak.

 

 

4. Kiskorúak jogai

III. KISKORÚAK JOGAI

Tartalom:

  1. Az élethez való jog
  2. A gyermek neve
  3. Az örökbefogadásról
  4. A szülői autoritásról
  5. A szülők jogai és felelősségei
  6. A gyermek vagyona, a szülők eltartási kötelezettsége
  7. Gyámság

 

Törvényi keret:

  • a Polgári törvénykönyv 38 - 48, 110 -163, 260 - 265 cikkelyei   
  • 272/2004-es törvény a gyermekek jogainak a védelméről és előmozdításáról
  • 273/2004-es törvény az örökbefogadásról
  • 18/1990-es törvény, mely az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét ratifikálta

 

Román nyelvű szakkifejezések magyar megfelelője:  minor - kiskorú, adopție - örökbefogadás, tutelă - gyámság

További információk:

  • UNICEF Romániai: www.unicef.ro
  • A gyermek telefonszáma - 116111” (http://www.telefonulcopilului.ro) – egy egyesület működteti, célja védelmet nyújtani olyan esetekben, amikor a gyermekek jogait sérelem éri.  A gyermek és a szülő is tárcsázhatja, reggel 8 és éjjel 12 óra között. A hívás díjmentes, de csak a Romtelecom és a Cosmote hálózatokon lehet hívni. E-mailt is lehet írni nekik a telefonulcopilului@telefonulcopilului.ro címre.
  • http://www.copii.ro/ - a Munkaügyi, Családügyi, Szociális- és Idős Védelmi Minisztérium, gyerekvédelmi hivatalának a honlapja
  • http://www.adoptiiromania.ro/ - a román örökbefogadási hivatal honlapja
  • http://www.avp.ro/ - a Nép Ügyvédjének a honlapja

 

A kiskorúak különleges jogi védelemben részesülnek, minden családügyi kérdésben elsősorban az ő érdeküket kell figyelembe venni.

  1. Az élethez való jog

Az élethez való jog már a fogamzás pillanatától érvényesül. Az állam és a szülők személyes kötelessége, hogy a gyermek életben maradását és egészséges fejlődését biztosítsák. A terhes nőnek joga van a terhesség megszakításához (abortusz), azonban ezt csak bizonyos körülmények között és csak bizonyos ideig teheti meg.

Bűncselekménynek számít a terhességmegszakítás, ha:

  • nem az orvosi intézmények vagy rendelők keretében és/vagy nem szakorvos végzi el;
  • a fogamzás pillanatától több mint 14 hét telt el.

Súlyosbító körülménynek számít, ha az abortuszt a terhes nő beleegyezése nélkül végezték el, ha a terhes nő súlyosan megsérült vagy belehalt az eljárásba.

A terhesség megszakítása nem büntetendő abban az esetben, ha azt szakorvos végzi el, azért mert:

  • csak így tudta megvédi a terhes nő életét, egészségét vagy testi épségét egy súlyos és közvetlenül fenyegető veszélytől;
  • a terhesség megszakítására gyógyászati okok miatt volt szükség, még abban az esetben is, ha a terhes nő valamilyen okból kifolyólag nem tudta a beleegyezését adni.

A fogamzás pillanatától megszületik az örökléshez való jog is, tehát a meg nem született gyermeknek is lehet adományozni vagy hagyatékozni, ennek a feltétele az, hogy a gyermek élve szülessen meg.

Minden gyermek egyenlő, azaz azonos bánásmód illeti, függetlenül fajától, vallásától, képességeitől, attól, hogy mit gondol vagy mond, hogy milyen családból származik és függetlenül bármilyen más körülménytől.

Minden gyermeknek joga van:

  • a szeretethez, gondoskodáshoz és a családi kapcsolatokhoz. A szülők közösen kell, hogy gondoskodjanak a gyermekük felneveléséről, az államnak pedig különböző szolgáltatásokkal kell támogatnia őket ebben (egészségügyi, szociális, kulturális, oktatási, szabadidős stb.) A gyermeket nem szabad szüleitől elszakítani, legfeljebb saját érdekében. Ha a gyermeknek elvált szülei vannak, joga van mindkettővel tartani a kapcsolatot. Azokról a gyermekekről, akikről nem tudnak a saját szüleik gondoskodni, olyan személyeknek kell megfelelően gondoskodni, akik tisztelik a gyermek vallását, kultúráját és anyanyelvét.
  • jó minőségű egészségügyi ellátáshoz, tiszta ivóvízhez, a tápláló ételekhez és a tiszta környezethez;
  •  játszani és pihenni, különböző programokon venni részt;
  • iskolába járni és tanulni. Minden gyermeknek joga van az ingyenes alapfokú oktatáshoz. Romániában a 11 osztály elvégzése kötelező, 12. osztályig pedig az oktatás ingyenes. Az iskolai fegyelmezés során tiszteletben kell tartani a gyermek méltóságát. A fiatalokat ösztönözni kell, hogy a képességeiknek megfelelő legmagasabb szintű tanulmányokat folytassanak, hogy kibontakoztassák személyiségüket és tehetségüket, hogy tiszteljék szüleiket, saját és más népek kultúráját.
  • azt gondolni és hinni, amit akar, illetve megválasztani a vallását;
  • véleményt mondani és joga van ahhoz is, hogy a véleményét figyelembe vegyék;
  • a magánélethez;
  • másokkal találkozni, csoportokhoz és szervezetekhez csatlakozni;
  • információhoz jutni és azt másokkal megosztani;
  • névviseléshez és állampolgársághoz.

A gyermeket tilos:

  • veszélyes, az egészségüket károsító vagy az oktatásukat veszélyeztető munkára fogni,
  • bántalmazni,
  • kitenni erőszaknak és háborúnak,
  • szexuálisan zaklatni,
  • illegálisan kivinni az országból.

Különös figyelmet kell fordítani a család nélkül élő gyermekekre, a menekült, a fogyatékkal élő és a törvénnyel összeütközésbe kerülő gyermekekre.

 

  1. A gyermek neve

Minden gyermeknek joga van az anyakönyvbe bejegyzett nevének a viseléséhez. A gyermek a szülők közös családnevét, az egyikük családnevét, vagy a szülők egyesített családnevét viseli. A szülők válasszák meg gyerekük vezeték és keresztnevét, ha pedig nem jutnak közös nevezőre, akkor a bíróság dönt a kérdésben. A házasságon kívüli gyermek annak a szülőnek a nevét veszi fel, aki őt először elismerte.

 

  1. Az örökbefogadásról

Kit lehet örökbe fogadni?

  • aki nem töltötte be a 18 évet (kivétel, ha az örökbefogadottat már 18 éves kora előtt az örökbefogadó nevelte);
  • testvéreket két különböző család akkor fogadhat örökbe, ha a kiskorúak legfőbb érdekei ezt kívánják;
  • testvérek nem fogadhatják egymást örökbe;
  • házastársakat/volt házastársakat ugyanaz a személy nem fogadhat örökbe, illetve házastársak/volt házastársak sem fogadhatják egymást örökbe.

Ki fogadhat örökbe?

  • cselekvőképes felnőttek, akik nem szenvednek semmilyen pszichikai betegségben;
  • az örökbe fogadó és az örökbe fogadott közt legalább 18 év különbség kell, hogy legyen (kivételes esetben is minimum 16);
  • azok a személyek/családok fogadhatnak örökbe, akik erkölcsileg és anyagilag is tudják biztosítani a gyermek nevelését és oktatását;
  • két személy nem tudja egyszerre vagy egymás után örökbe fogadni ugyanazt a kiskorút, kivéve a házastársak esetében, ha az első örökbefogadó meghalt, vagy bármilyen más ok miatt az örökbefogadás megszűnik;
  • két azonos nemű személy nem fogadhat örökbe.

Ki kell beleegyezzék az örökbefogadásba?

Az örökbefogadásba a kiskorú vér szerinti szülei vagy a gyámja, a 10 évet betöltő kiskorú, az örökbefogadó és az örökbefogadó házastársa. Az örökbefogadás csak a gyermek születése után 60 nappal történhet meg, és azt a következő 30 napban vissza lehet vonni.

Az örökbefogadás következményei

Az örökbefogadás következményeként az örökbefogadó és családja, illetve az örökbefogadott és leszármazottai között rokoni kapcsolat születik. Az örökbefogadott vér szerinti családjával megszűnnek a rokoni kapcsolatai. Az örökbefogadó és örökbefogadott között ugyanazok a jogok és kötelességek érvényesek, mint a vér szerinti szülő-gyermek kapcsolatban. Az örökbefogadott felveszi az örökbefogadó családnevét.

  1. A szülői autoritásról

A szülői autoritáson a gyermek személyi és vagyoni kérdéseivel kapcsolatos szülői jogokat és felelősségeket értjük. Ezek a jogok és felelősségek a gyermek nagykorúvá válásáig hatályosak, mindkét szülő egyformán gyakorolhatja őket, a gyermek legfőbb érdekének a figyelembe vételével.

A döntések meghozatalában tisztelni kell a kiskorú akaratát is, véleményét figyelembe kell venni életkorát és érettségét szem előtt tartva. Ugyanakkor, a kiskorúnak is kötelessége tisztelettel viselkedni a szüleivel szemben. Ha a szülők a gyermeküket érintő valamilyen fontos kérdésben nem tudnak egyezségre jutni, a döntést a gyámügyi bíróság hozza meg, figyelembe véve a szociális vizsgálat eredményeit és a gyermek legfőbb érdekeit.

 

  1. A szülők jogai és felelősségei

            A szülőknek joga és felelőssége a gyermekük nevelése, egészségének és testi, lelki, szellemi fejlődésének ápolása, a saját meggyőződésük és a gyermekük képességeinek megfelelő taníttatása.

A nevelés során kötelesek:

  • biztosítani gyermekük fizikai, mentális, spirituális, morális és szociális fejlődését;
  • együttműködni a gyermekkel, ugyanakkor tisztelni a magánéletét és a méltóságát;
  • tájékoztatni és megengedni, hogy informálódjék az őt érintő kérdésekben, figyelembe venni a véleményét;
  • mindent megtenni a jogai védelmének vagy beteljesülésének érdekében;
  • együttműködni természetes és jogi személyekkel, akik elősegíthetik a gyermekük nevelését, biztosíthatják testi és lelki egészségét.

Fegyelmezés

Fegyelmezéskor mindig szem előtt kell tartani a gyermek méltóságát. Tilos minden olyan intézkedés és testi fenyítés, amely sértheti a gyermek testi, lelki fejlődését vagy érzelmi egyensúlyát.

 

Bántalmazás

A gyermeket tilos bármilyen testi, lelki vagy szexuális bántalmazásnak alávetni. Tilos a testi vagy a megalázó fegyelmezés, függetlenül attól, hogy otthon, az iskolában vagy bármilyen más közegben történik. Ilyen esetben a gyermeknek joga van az elkövető ellen feljelentést tenni.

 

Vallás

A szülők irányt mutatnak gyereküknek a saját meggyőződésük alapján vallása megválasztásában. Figyelembe kell venniük gyermekük véleményét, életkorát, fejlettségét, és nem kötelezhetik arra, hogy bizonyos vallást vagy irányzatot kövessen. A 14. életévét betöltő gyermeknek joga van megválasztani a vallását.

Felügyelet, szociális kapcsolatok

A szülőknek joga és felelőssége felügyelni gyereküket. Bizonyos esetekben joguk van ahhoz, hogy a 14. évesnél fiatalabb gyereküknek megtiltsák, hogy bizonyos személyekkel levelezést vagy személyes kapcsolatot tartson fenn, alapos okok miatt.

 

Lakhely, tartózkodás

A gyermek lakhelye a szüleinél vagy egyik szülőjénél van. Ha a szülők nem tudnak megegyezni abban, hogy melyiküknél lakjon a gyermekük, a gyámügyi hatóság dönt az ügyben, figyelembe véve a szociális vizsgálat eredményét és meghallgatva a szülőket és a kiskorút is, ha az betöltötte a 10. életévét. Ha bármilyen okból kifolyólag a kiskorú nem a szüleinél tartózkodik, a szülők a gyámsági hatóságnál kérhetik a hazahozását.

Ha a gyermek állandó lakhelye az egyik szülőnél van, a másik szülőnek is joga van személyes kapcsolatot fenntartani vele, találkozhatnak, a szülő elviheti a saját lakására. Amennyiben a szülő, akinél a gyermek van, meg szeretné változtatni a lakhelyét és ez befolyásolhatja a másik szülő jogait, a gyámügyi hatóság dönt, figyelembe véve a gyermek elsőrendű érdekeit, meghallgatva a szülőket és a gyermeket is (pl. külföldre költözés esetén).

Tanulmányok

A 14. életévét betöltő kiskorú maga dönthet a tanulmányaival kapcsolatosan (iskola, szakosodás stb.). A tanulmányai folytatása végett a lakhelyét is megváltoztathatja.  Ha a szülők ebbe nem egyeznek bele, kérheti a gyámügyi hatóság engedélyét, mely döntését a szociális vizsgálatra és a felek nyilatkozataira alapozza.

 

  1. A gyermek vagyona, a szülők eltartási kötelezettsége

 

Mindkét szülőnek kötelessége eltartani a gyermekét. Ezen a következők biztosítását értjük:

  • megélhetéshez, tanulmányokhoz szükséges kiadások (ha a gyereknek saját keresete van, azt a szülők kötelesek kipótolni, az előbbiek biztosítása végett);
  • a 18. életévüket betöltő személyeket is kötelesek eltartani a szüleik, ha azok folytatják a tanulmányaikat, mindaddig, amíg a 26. életévüket be nem töltötték;

A szülőknek és a gyerekeiknek különálló vagyonuk van, ugyanakkor a szülőknek joguk és felelősségük igazgatni gyermekük vagyonát és képviselni őt, vagy beleegyezni a különféle szerződések megkötésébe. A 14. életév betöltése után a kiskorú maga kezelheti a vagyonát, bizonyos döntésekbe azonban szülői és a gyámügyi hatóság engedélye is szükséges.

Abban az esetben, ha a szülő veszélybe sodorja a gyermeke életét, egészségét, fejlődését, embertelen bánásmódban részesíti, alkoholt, drogokat fogyaszt, erőszakosan viselkedik, súlyos hanyagság róható fel neki, súlyosan megsérti a gyermek legfőbb érdekeit, a gyámügyi hatóság kimondhatja a szülői autoritás megvonását.

  1. Gyámság

A szülői felügyeletet a gyámság helyettesíti, a gyermek személyes és vagyoni érdekeinek a védelmét szolgálja.


 

5. A javak és a tulajdon

IV. A JAVAK ÉS A TULAJDON

 

Tartalom:

  1. Bevezetés
  2. Köztulajdon és magántulajdon
  3. A tulajdon szerzésének és elvesztésének módjai
  4. A tulajdon védelme
  5. Közös tulajdon
  6. A telekkönyvi rendszer

 

Törvényi keret:

  • a Polgári törvénykönyv 535 - 952. cikkelyei
  • Emberi Jogok Európai Egyezménye, első kiegészítő jegyzőkönyv
  • 213/1998-as törvény a köztulajdonban lévő javakról
  • 255/2010-es törvény a kisajátításról
  • 7/1996-os törvény a földhivatalról és az ingatlanok nyilvántartásáról

 

Román nyelvű szakkifejezések magyar megfelelője: proprietate privată -  magántulajdon, proprietate publică -  köztulajdon, proprietate comună -  közös tulajdon, proprietate comună în devălmășie -  házastársak közös tulajdona, expropriere -  kisajátítás, carte funciară -  telekkönyv, garanție – biztosíték, bun – jószág, bunuri -  javak

 

 

  1. Bevezetés

A természetes és jogi személyeknek javaik vannak. A tulajdon azt jelenti, hogy kizárólagos hatalmunk van egy jószág (a jószág ez esetben a javak, vagyon és használati tárgyak gyűjtőnevét jelöli és nemcsak az állatokra, hanem minden más javainkra érvényes kifejezés) felett és mindenki másnak megtiltja, hogy ebbe a hatalomgyakorlásba beavatkozzék.

A tulajdonunkat képező javakat szabadon birtokolhatjuk, használhatjuk, illetve szabadon rendelkezhetünk velük, azonban kötelesek vagyunk betartani a törvény előírásait. A tulajdonjog magában foglalja a birtoklás, a használat, a hasznosítás (gyümölcsöztetés), az elhasználás, átalakítás, megsemmisítés, elidegenítés és megterhelés, valamint a tulajdonról való lemondás jogát is. Tulajdonaink birtoklását, használatát vagy hasznuk begyűjtését másoknak is átengedhetjük. Tulajdonunk biztosíték tárgyát is képezheti, eladhatjuk vagy elajándékozhatjuk. A tulajdonhoz nemcsak jogok, hanem kötelezettségek is kapcsolódnak, ilyen például a közteherviselés (adó).

A tulajdon tárgya nagyon sokféle lehet: anyagi és szellemi érték, ingó és ingatlan, fajlagos és egyedi, osztható és oszthatatlan, fő és kiegészítő javak is léteznek.

 

  1. Köztulajdon és magántulajdon

 

A javak egyik legfontosabb osztályozása szerint megkülönböztetünk köz- és magántulajdont. A közjavak az állam vagy egy adminisztratív területi egység (pl. municípium, város, község, Bukarest esetében -  kerület) tulajdonában vannak. Ezek a javak közhasználatúak vagy közérdekűek, nem lehet őket eladni, végrehajtani vagy elbirtokolni.

Ugyanakkor lehetőség van a közjavak adminisztrációját más személynek átadni, ingyenes használatra átengedni, koncesszióba vagy bérbe adni, ha a törvény minden előírását betartják. A koncesszió (hosszú távú bérbeadás) során a kizárólagosan állami tulajdonba tartozó dolgok használatát, hasznosítását átengedik meghatározott ideig, meghatározott eljárási rend keretében, ellenérték fejében.  

A magántulajdonban lévő javak a kereskedelmi forgalomban vannak, természetes és jogi személyek, az állam vagy az adminisztratív jellegű területi egységek a tulajdonosaik, szabadon lehet eladni, vásárolni, végrehajtani, bérbe adni és venni stb. őket. A tulajdonosnak joga van szabadon és háborítatlanul birtokolni, használni és rendelkezni a tulajdonával. Ez minden tulajdonos kizárólagos, általános érvényű, állandó jellegű joga.

  

  1. A tulajdon szerzésének és elvesztésének módjai

 

A tulajdon megszerzésének több módja is ismert, ilyen például a szerződéskötés, az öröklés, egyesítés, elbirtoklás, az ingók esetében a jóhiszemű birtoklás, az elfoglalás, a személyes átvétel, a bírósági határozat vagy az adminisztratív döntés. Az ingatlanok esetében a tulajdonjog a telekkönyvbe való beírás pillanatában születik meg.

A magántulajdont elveszíthetjük, ha bizonyos ideig nem gyakoroljuk aktívan a jogunkat, ha valaki más elbirtokolja, ha elhagyjuk az ingó jószágunkat vagy hitelesített nyilatkozatban lemondunk az ingatlanunkról.

A tulajdonunkat az állam kivételes esetekben kisajátíthatja, ha erre egy közérdek miatt szükség van, de csak a törvényben megállapított esetekben, módon és célokra, teljes és előzetes kárpótlás fizetése után. Az állami szervek elkobozhatják azokat a javakat, amelyeket bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére használtunk, vagy pedig bűncselekmény, szabálysértés eredményei.  

 

  1. A tulajdon védelme

 

A tulajdonjogot a törvény védi, azonban a tulajdonos az, aki elsődlegesen és közvetlenül felelős érte, ő köteles azt legális eszközök alkalmazásával megvédeni. Az állam magánjogi úton és a büntetőjog eszközeivel is segíti a tulajdon védelmét.

Az a tulajdonos, akinek a tulajdonjogát megsértették, jogi úton kérheti a sérelem megszüntetését. Ez az igény irányulhat cselekvő magatartásra (szolgáltassa vissza a dolgot) vagy pedig valamitől való tartózkodásra (hagyja abba a tulajdon háborítását). Ha a bíróság jogosnak ítéli a tulajdonos követelését, a jogtalan birtokló köteles felhagyni a tulajdonjogot sértő háborítással, visszaszolgáltatni azt, ami nem őt illeti meg, vagy köteles kártérítést fizetni, abban az esetben, ha a jószágot már továbbadta vagy az elpusztult. A birtokló ezen felül köteles a jószág hasznát is visszaszolgáltatni. Azokban az esetekben, amikor a birtoklónak is voltak költségei a jószággal kapcsolatosan, joga van követelni a költségek megtérítését a tulajdonostól. A tulajdonjogi igények nem évülnek el.

A törvény a büntetőjog eszközeit úgy használja a tulajdon védelmében, hogy bűncselekménnyé nyilvánít bizonyos vagyon elleni támadásokat (ilyen bűncselekmény például a lopás, rablás, csalás stb.)

 

  1. Közös tulajdon

 

Egy jószág nemcsak egy személy kizárólagos tulajdonában, hanem közös tulajdonban is lehet. A közös tulajdon lehet szokványos, kényszerű és időszakos közös tulajdon, az előbbieken kívül pedig külön szabályok érvényesülnek a házastársak közös tulajdonával kapcsolatban.

A szokványos közös tulajdon azt jelenti, hogy azonos dolog vonatkozásában, egy időben, több személynek áll fenn tulajdonjoga úgy, hogy a tulajdoni arányok eszmeileg vannak meghatározva. A tulajdoni arányt mindig valós törttel fejezzük ki (pl. 1/2 rész, 1/3 rész stb.). Nincs konkrétan meghatározva a tulajdonosok része a vagyontárgyból, hanem a legkisebb alkotóelem is közös tulajdonban van. A közös tulajdon szerződéses úton, bírósági határozat következményeként vagy öröklés útján jöhet létre.

A törvény mind a tulajdonostársak közötti belső viszonyokat, mind a külső, harmadik féllel kialakuló viszonyokat szabályozza. Ezek vonatkoznak a birtoklás és használat szabályaira, a felmerülő költségek megoszlására, a dologgal kapcsolatos döntések meghozatalára, a rendelkezés szabályaira.

Mivel senkit nem lehet arra kötelezni, hogy közös tulajdona legyen valaki mással, ezért a szokványos közös tulajdon megszüntetését bármikor lehet kérni, kivéve, ha ezt átmenetileg a törvény vagy a felek akarata megakadályozza. A közös tulajdon megszüntetése történhet a felek megegyezése alapján vagy - ennek hiányában - bírósági úton. A közös tulajdont elsősorban természetben kell megosztani, de történhet megváltással is (egyik fél kifizeti a másikat). Ha sem a természetbeni megosztás, sem a megváltásos megoldás nem alkalmazható, a dolgot értékesíteni kell és az árát szétosztani a tulajdonosok között.

 

Kényszerű közös tulajdonban lehetnek a következők:

  • a többemeletes vagy több lakrészű ingatlanok közösen használt részei (lépcső, lift, szárító stb.);
  •  a falak elválasztásai;
  • az időszaki tulajdonban lévő ingatlanok;
  • a családi emléktárgyak;
  • két szomszédos ingatlan közös használatában lévő dolgok, amelyek a két ingatlan határán vannak (ösvény, kút, út, forrás stb.);
  • két vagy több ingatlan közös használatában lévő tárgyak (központi fűtés, közös út stb.).

A kényszerű közös tulajdon esetében a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára, e jogot azonban minden tulajdonostárs azzal a feltétellel gyakorolhatja, hogy megtartsa a dolog rendeltetését és nem akadályozza a többi tulajdonost a birtoklásban és a használatban. A kényszerű közös tulajdonban lévő dologról nem lehet külön rendelkezni (például nem lehet a lakrész tulajdonosának a közös lépcső rá eső tulajdonjogát eladni).

A házastársak minden házasság után szerzett vagyontárgya közös tulajdon, néhány kivétellel. A házassági vagyonközösségre külön szabályrendszer vonatkozik, melyet a második fejezetben részletesen bemutattunk.

 

  1. A telekkönyvi rendszer

Az ingatlanok tulajdonosainak, bérlőinek, használóinak, örököseinek, végrehatóinak stb. fontos ismerni és betartani az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos szabályokat, annál is inkább, mivel az új polgári törvénykönyv értelmében a telekkönyvbe való bejegyzésnek sokkal fontosabb szerepe lett, mint eddig volt.


 

6. A kisajátítás

V. A KISAJÁTÍTÁS

Tartalom:

  1. Mi a kisajátítás?
  2. A kisajátítás lépései

 

Törvényi keret:

  • Románia Alkotmánya
  • 255/2010-es törvény a kisajátításról

 

Román nyelvű szakkifejezések magyar megfelelője: expropriere – kisajátítás,  imobil – ingatlan, despăgubire – kártalanítás, interes public – közérdek, proprietate privată – magántulajdon

  1. Mi a kisajátítás?

A kisajátítás az ingatlannak állami vagy önkormányzati, közérdekű célra való igénybevételét jelenti. Az ilyen tulajdonszerzésre kivételes esetekben, közérdekből kerülhet sor. A kisajátított ingatlanért teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás jár.

A kisajátításra csak akkor kerül sor, ha előzőleg adásvétel vagy egyéb tulajdonszerzési úton nem valósulhatott meg az állam vagy önkormányzatok  tulajdonszerzése. A feleknek jogukban áll meghatározni az ingatlanok tulajdonszerzésének módját és feltételeit. Abban az esetben, ha nem sikerül megegyezni, a bíróság dönt a kártalanítás terjedelméről és a tulajdonszerzés módjáról.

Kisajátítani csak a magántulajdonban levő ingatlanokat lehet. A közérdek kinyilvánítása után a bíróság dönthet a kisajátításról. Közvetlenül a közérdek kinyilvánítása után a kisajátító előterjeszti az ingatlanok listáját és a kártalanítási ajánlatot, amelyet az ingatlanok tulajdonosaival is közöl. A tulajdonosok 15 napon belül tiltakozhatnak annál a polgármesteri hivatalnál, amely területi körzetében az ingatlanok vannak. A kisajátítás alkalmával létrehozott bizottság 30 napon belül feleletet ad az előterjesztett tiltakozásokra. A kisajátítási terv visszautasítása esetén újabb tervet lehet előterjeszteni.

A kisajátítási kérelmekről a kisajátító megkeresésére a törvényszék dönt. A tárgyaláson kötelező a tulajdonos és az ügyész jelenléte is.

            A kártalanítás tartalmazza az ingatlan valós értékét és a tulajdonos részéről elszenvedett kárt is. A bíróság szakvélemény alapján határozza meg a kártalanítás értékét, mely nem haladhatja meg a károsult által követelt összeget és nem lehet a kisajátító által felajánlott kártalanítási összegnél kisebb.

A 255/2010-es törvény alapján közérdekű munkálatnak számít például a közúti, vasúti hálózat építése, fejlesztése, javítása, a vízi és a légi közlekedés fejlesztése, a vízellátással, bányászattal,  energiatermeléssel kapcsolatos munkálatok, a Fekete-tenger és más turisztikai helyek felújítása és fejlesztése. A kisajátító a román állam, amikor nemzeti közérdekről van szó, a megyék, megyei érdekek esetén, illetve városok, községek, ha egy helyi jellegű érdekről van szó.

  1. A kisajátítás lépései: a közérdekű munkálat gazdasági és  technikai felmérése, a kisajátítandó ingatlanok listájának összeállítása  és a kártalanítás kifizetése, a tulajdon átruházás, utólagos eljárások.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

7. Szerződések

VI. SZERZŐDÉSEK

Tartalom:

  1. A szerződésekre vonatkozó általános szabályok
  2. A szerződések tartalma
  3. Szerződéstípusok

Törvényi keret:

  • a polgári törvénykönyv 1666-1323. 1650-2278. cikkelyei

Román nyelvű szakkifejezések magyar megfelelője: contract – szerződés, vânzător – eladó, cumpărător – vevő, contract de vânzare-cumpăre - adásvételi szerződés, schimb – csere, serviciu - szolgáltatás, antrepriză – vállalkozás, închiriere -  bérbeadás, chirie -  bér, mandat – felhatalmazás, împrumut -  kölcsön, asigurare – biztosítás, rentă viageră -  évjáradék, întreținere -  eltartás

  1. A szerződésekre vonatkozó általános szabályok

A szerződések a kereskedelmi, kulturális, szociális, munkaügyi tevékenységeink nélkülözhetetlen kellékei, melyeket mind a természetes, mind a jogi személyek gyakorta használnak. Pontosan a gyakori használata miatt fontos ismernünk néhány alapszabályt, amelyekre minden szerződés megkötésekor tanácsos odafigyelni.

A szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó akaratán alapul, következménye lehet egy jogi kapcsolat létrehozása, módosítása vagy megszüntetése. A szerződés megkötése jogok és kötelezettségek megszületését eredményezi.

            A szerződések megkötésének négy alapvető feltétele van:

  • a feleknek legyen  szerződéskötési képességük
  • mindkét fél beleegyezése érvényes legyen
  • a szerződés tárgya meghatározott és legális legyen
  • a szerződés megkötésének morális és legális alapja legyen

A szerződés típusát és tartalmát a felek szabadon állapítják meg. Választhatnak olyan szerződéstípust, amelynek jellemzőit a polgári jogi törvénykönyv vagy más törvény szabályozza, de alkothatnak egy olyan szerződést is, amit nem nevesít a törvény, ha a jogszabályok, a közrend és a közerkölcs keretein belül maradnak.

Egyes szerződések megkötésében a törvény bizonyos formai előírásokat követel. Ez azt jelenti, hogy egyes szerződések érvényesek akkor is, ha szóbeli megállapodás eredményei, más esetben szükséges az írásos forma, sőt, vannak olyan szerződések is, amelyek csak a közjegyzői hitelesítés után, a dolog átadásával vagy más formalitás végrehajtása révén lesznek érvényesek.

  1. A szerződések tartalma

 

A szerződések alapvetően a következő elemeket tartalmazzák:

  • szerződő felek neve vagy megnevezése – Kik?
  •  a szerződés tárgya – Mit?
  • az ár vagy ellenszolgáltatás – Mennyiért? Miért cserébe?
  • a teljesítés helye, ideje, módja – Hol? Mikor? Hogyan?
  • a felek jogai és kötelezettségei
  • a szerződés érvényességi ideje
  • vitás kérdések rendezésének a módja
  • a szerződés megkötésének helye és ideje
  • a felek aláírása

Ezeken kívül a szerződés minden más olyan információt is tartalmazhat, amit a felek lényegesnek tartanak.

  1. Szerződéstípusok

Tevékenységeink során sokféle szerződéstípussal találkozhatunk. Ezek a szerződések eltérő formában jelennek meg (szóbeli, írásbeli, hitelesített), különbözik a tartalmuk, az érvényességi idejük stb. A leggyakrabban a következő szerződésekkel találkozunk:

 

Adásvételi szerződés: az eladó átruházza egy jószág tulajdonjogát a vevőre, pénz ellenében. Az eladó köteles a vagyontárgy tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni. A felek meg kell egyezzenek az adásvétel tárgyában, az ár kifizetésének módjában, a tulajdonjog átruházásának időpontjában és más kérdésekben is.

 

Csere: két vagy több dolog tulajdonának kölcsönös átruházása.   

Szolgáltatási szerződés: a szolgáltató bizonyos szolgáltatást nyújt a fogyasztónak, pénz ellenében.

Vállalkozási szerződés: a vállalkozó a munkálat (pl. építkezés) elvégzésére kötelezi magát, pénz ellenében.

Bérleti szerződés:  tárgya sokféle lehet (föld, lakás, ingóság), a bérbeadó használatra ad egy jószágot a bérbevevőnek, pénz ellenében.

Felhatalmazási szerződés: a felhatalmazó megbízza a felhatalmazottat, hogy az ő nevében és érdekében járjon el valamilyen ügyben.

Kölcsön: a hitelintézet meghatározott pénzösszeget bocsát az adós rendelkezésére, melyet utóbbi, a szerződésben meghatározott részletekben, bizonyos ideig, kamat hozzáadásával köteles megtéríteni. Fontos megjegyezni, hogy a kölcsön értéke kisebb, mint a visszafizetendő összeg, hiszen utóbbira rászámolják a kamatot és más költségeket is. Ezek azonban benne kell, hogy legyenek a kölcsönszerződésben.

Biztosítás: a biztosító, meghatározott jövőbeni esemény bekövetkezte esetében köteles bizonyos összeg megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére, a biztosított pedig ennek fejében köteles biztosítási díjat fizetni. Hazánkban kötelező az autó- és a lakásbiztosítás.

Évjáradék, eltartási szerződés: mindkét szerződés célja a jogosult létfenntartásának a biztosítása, azonban eltartási szerződés esetén az eltartó természetben nyújtja a szolgáltatást, míg életjáradéki szerződés esetén pénzben.


 

8. Öröklés

VII. ÖRÖKLÉS

Tartalom:

  1. Ki örökölhet?
  2. Érdemtelenség
  3. A törvényes örökösök
  4. Rokonok
  5. A törvényes öröklési sorrend
  6. Házastárs törvényes öröklése
  7. A házastárs haszonélvezeti joga
  8. Öröklődési képviselet
  9. Adomány
  10. Végintézkedésen alapuló öröklés
  11. A végrendelet formája
  12. Kitagadás
  13. A végintézkedés végrehajtása
  14. Köteles rész
  15. Az örökség elfogadása vagy visszautasítása
  16. Öröklési tanúsítvány
  17. Szülői rendelkezés a vagyon gyerekek közötti felosztásáról

Törvényi keret

  • a polgárjogi törvénykönyv 953 - 1163 cikkelyei

Román nyelvű szakkifejezések magyar megfelelője: moștenire, succesiune -  hagyaték, öröklés, örökség, testament -  végrendelet, certificat de deces – halotti bizonyítvány, defunct -  örökhagyó, ascendenții privilegiați și colateralii privilegiați -  elsőfokú felmenők és a kiváltságos oldalági rokonok; descendent – leszármazó, ascendent -  felmenő, soț supraviețuitor – özvegy házastárs, drept de abitație – lakhatási jog, rezervă succesorală -  köteles rész, cotitate disponibilă -  szabad rész, certificat de moștenitor -  öröklési tanúsítvány, donație – adomány

 

Az öröklés egy magánszemély halála után, a vagyonának az elosztását jelenti. Örökölni a törvény által előírt esetekben vagy végintézkedés (végrendelet, testamentum) alapján lehet. Amennyiben az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg, ennek hiányában az öröklés rendjét a törvény írja elő. Ha nincs örökös, a hagyaték az  örökhagyó utolsó lakhelye szerinti városra vagy községre száll. Elképzelhető az a helyzet is, amikor az örökség egy része végintézkedés, és a többi része törvényes öröklés szabályai szerint száll át az örökösökre.

Az öröklésre haláleset után kerül sor, semmiképpen nem azelőtt. Az elhunyt személy utolsó lakhelye szerinti hatóság jogosult az örökösödési ügyben eljárni.

 

  1. Ki örökölhet?
  • az elhalálozás pillanatában létező személy, aki az (élő személy vagy megfogant gyermek, azzal a feltétellel, hogy élve szülessék);
  • aki nem bizonyul érdemtelennek;
  • törvényes örökös vagy végintézkedésben megnevezett örökös.

 

  1. Érdemtelenség

A törvény szerint érdemtelen az öröklésre az, aki az örökhagyó életére tört és emiatt véglegesen elítélték, vagy aki még az örökhagyó életében egy másik örökös életére tört a hagyatékban való részesülés céljából. Az érdemtelenséget bármikor meg lehet állapítani, bármely érdekelt személy kérésére vagy akár hivatalból is.

Bírósági határozattal érdemtelennek lehet nyilvánítani azt a személyt, aki az örökhagyó ellen szándékos  fizikai vagy  morális erőszakot gyakorolt vagy egyéb olyan tettet követett el, amely az örökhagyó halálát idézte elő. Érdemtelen az a személy is, aki rosszindulatúan elrejti, hamisítja vagy megsemmisíti az örökhagyó végrendeletét, aki szabad akaratában szándékosan  megakadályozza az örökhagyót. Ezekben az esetekben  bármely örökös, az elhalálozástól számított legtöbb egy éven belül kérheti az érdemtelenség megállapítását.

Az érdemtelenség nem vehető figyelembe, ha az örökhagyó megbocsátott és akaratát végrendeletében vagy hivatalos okiratban kinyilvánította.

Ha az örökhagyó végintézkedési szabadságával nem élt vagy a végintézkedés a hagyaték egészére nem terjed ki, kiegészítő jelleggel a törvényes öröklés szabályai érvényesülnek.

 

  1. A törvényes örökösök

Törvényes örökösök a rokonok és a házastárs.

4. A rokonok

-   egyenes ági rokonok: egymás  leszármazottai vagy felmenői (gyerekek, szülők, nagyszülők, dédszülők stb.)

-  oldalági rokonok: akiknek közös felmenő rokonuk van  (testvérek, unokatestvérek stb.)

 

Az egyenes ági rokonok törvényes öröklési joga korlátlan, az oldalági rokonok törvényes öröklési joga viszont a negyedrendű leszármazók körével lezárul. A leszármazás lehet vér szerinti vagy az örökbefogadás következménye. Nincs jelentősége annak, hogy a gyermek házasságban vagy azon kívül született.

 

  1. A törvényes öröklési sorrend

A törvényben meghatározott örökösök a törvényben megjelölt sorrendben válnak örökössé, négy ilyen csoportot különböztetünk meg.

I. Az örökhagyó gyermekei. A törvényes öröklés sorrendjében első helyen a lemenő egyenes ági rokonok  szerepelnek, leszármazási fokok szerint, a közelebbi rokonságban álló örököl, a távolabbi nem. Tehát, törvényes örökös elsősorban az örökhagyó gyermeke. Ha több gyermek van, mindenki egyenlő részt örököl. Ha az örökhagyó gyereke, gyerekei  örökölnek, más csoportban levő örökös már nem részesül törvényes örökségben, kivéve a házastársat, aki a gyerekek számától függetlenül a vagyon ¼-ét örökli.

II. Elsőfokú felmenők és a kiváltságos oldalági rokonok. Az elsőfokú felmenők az örökhagyó szülei, a kiváltságos oldalági rokonok az örökhagyó testvérei, illetve testvéreinek gyerekei negyedfokig.

Ha a második csoportban levő örökösök és a házastárs is örököl, a második csoportban levő örökösök az örökség ⅔ részén osztoznak. Ha a második csoportból csak az elsőfokú felmenők vagy csak a kiváltságos oldalági rokonok és a házastárs örököl, a második csoportban levők az örökség felét öröklik.

A második csoporton belül az örökség osztása a következőképpen alakul: ha csak az egyik szülő örököl, a vagyon ¼-e illeti meg és a kiváltságos oldalági rokonok, számuktól függetlenül, a vagyon ¾-ét öröklik, ha mindkét szülő örököl, együtt a vagyon felét öröklik, és a kiváltságos oldalági rokonok, számuktól függetlenül, a vagyon másik felét.

 

III. Felmenők. Az örökhagyó egyenes ágú felmenői, a szülei kivételével. Akkor örökölnek, ha az előző két csoportból nincsenek örökösök. Ha a házastárs is örököl, a felmenők a vagyon ¼-ét öröklik.

 

IV. Más oldalági rokonok. Akkor örökölhetnek, ha nincs más örökös. Ha a házastárs is örököl, az oldalági rokonok számuktól függetlenül  a vagyon ¼-ét öröklik.

A különböző csoportok elsőbbséget élveznek egymással szemben, például a második vagy a harmadik csoportban levő örökös csak akkor örökölhet, ha az előző csoportban levő rokonok nem örökölnek. Egy adott csoporton belül a rokonsági fokban közelebb álló elsőbbséget élvez a távolabbi rokonságban levőkkel szemben. Ugyanabban a csoportban levő és ugyanolyan fokú rokonok egyenlően részesülnek az örökségben.

 

  1. Házastárs törvényes öröklése

Az özvegy törvényes öröklésének feltétele az örökhagyóval fennálló házasság. A házastárs minden öröklődési csoporttal együtt örököl. Ha nincsenek más örökösök, a házastárs örökli a javakat.

Ha az első csoportból vannak örökösök, akkor a házastársat a vagyon ¼-e illeti meg.  Ha léteznek örökösök a második csoportból, akkor  a házastárs  a vagyon 1/3-át örökli. Ha a második csoportonban csak elsőfokú felmenők vagy csak kiváltságos oldalágú rokonok vannak, akkor a házastárs a vagyon felét örökli. Ha örökösök csak a harmadik vagy negyedik csoportból vannak, akkor a házastárs a vagyon ¾-ét örökli.

 

  1. A házastárs haszonélvezeti joga

A házastársnak az öröklési jogán kívül haszonélvezeti joga is van. A házastársa halála után is használhatja azt a lakást, amelyben együtt éltek. Ha a lakás a hagyaték része, a haszonélvezeti jog az öröklés elosztásáig, de legkevesebb egy évig áll fenn, abban az esetben, ha az özvegy nem rendelkezik egy másik lakás használati jogával. Amennyiben a házastárs új házasságot köt, a haszonélvezeti jog megszűnik.

Amikor az örökhagyó gyerekei nem örökölnek, a háztartási eszközök és a bútorok is az özvegyet illetik meg.

 

  1. Öröklődési képviselet

Egy távolabbi rokon a felmenője helyébe lépve örököl, mintha a felmenője nem lenne elhunyt, vagy érdemtelen az öröklésre. Így juthatnak az örökséghez az elhunyt unokái és testvéreinek  gyermekei. Abban az esetben, ha fennáll az öröklődési képviselet, az öröklés ágakra bomlik. Pl. A az örökhagyó, A-nak van két gyereke: B és C. B még A halála előtt elhunyt, C életben van. B-nek van egy gyereke B1 és C-nek van két gyereke C1 és C2.  A után örökölni fog C, mint A gyereke és B1, mint B képviselője.

 

  1. Adomány

Adományban részesíteni valakit adományszerződés alapján vagy végrendelet útján lehet. Nem részesíthetők adományban az örökhagyót utolsó betegségében kezelő orvosok, ápolók, papok, a közjegyző, aki a végintézkedést hitelesítette, a fordító, aki a végintézkedést fordította, jogászok, akik a végintézkedés megszerkesztésekor jogi segítséget nyújtottak. A házastársak közötti adomány a házasság ideje alatt bármikor visszavonható.

Az adományozásnak írott, hitelesített formája kell hogy legyen, egyébként nem érvényes.

25000 lej értékig, ingó javakat ajándék formájában, egyéb formaságok nélkül lehet adományként átadni. Az adományozásnak visszavonhatatlan jellege van, kivételt képeznek azok az esetek  amikor az adományban részesített érdemtelennek bizonyul vagy az adományban kitűzött feladatokat nem végezte el. Az adomány visszavonására 1 éven belül kell hivatkozni, attól számítva, mikortól az adományozónak tudomására jutottak a tények, vagy 3 éven belül a feladatok el nem végzése után. Visszaszolgáltatás esetén az adományozottnak természetben kell visszaszolgáltatnia az adományt, ha pedig ez már nem lehetséges, akkor  az adomány pénzbeli értékét.

 

  1. Végintézkedésen alapuló öröklés

Az örökhagyó vagyonáról vagy annak egy részéről végintézkedésben rendelkezhet. Végrendelkezni csak személyesen lehet. A végrendelkezés csak a végrendelkező halála után érvényesül. A végrendelet vonatkozhat az egész vagyonra, annak egy részére vagy csak bizonyos javakra. A végrendeletnek tartalmaznia kell az örökösök megnevezését, valamint a szétosztásra, az előző végrendelkezés visszavonására, a végrehajtására vonatkozó előírásokat. Két különböző személy egy végrendeletben nem rendelkezhet egymás érdekében.

A végrendelet csak akkor érvényes, ha a végrendelkező tudatában volt döntésének és akaratát nem befolyásolták.

 

  1. A végrendelet formája

A végrendelet lehet kézzel írott vagy hitelesített.

A kézzel írott végrendeletet teljes egészében a végrendelkező kell írja, tartalmaznia kell a keltezést és a végrendelkező aláírását. Végrehajtás előtt a végrendeletet be kell mutatni egy közjegyzőnek, aki felfedi tartalmát és hitelesíti azt.

            Hitelesített végrendeletet közjegyző vagy egyéb közhatalamommal felruházott személy előtt írnak, a hitelesítéskor egy vagy két tanú is jelen lehet. A közjegyző a végrendelet létezésével kapcsolatos információkat csak a végrendelkező halála után bocsáthat ki.

Különleges esetekben kötött végrendeletek: katasztrófa, járvány, háború alkalmával a helyi hatóságok előtt, 2 tanú jelenlétében, hajóúton a hajókapitány előtt, katonák esetében a parancsnok előtt, betegek orvos előtt, ha a közjegyzőnek tilos a korházba bemenni.

A végrendelet visszavonása bekövetkezhet közvetlen akaratkinyilvánítás útján vagy közvetett módon is, például új végrendelet esetén, amely ellentmond az előzőnek, a kézzel írott végrendelet megsemmisítése esetén stb.

 

  1. Kitagadás

Az örökhagyó végintézkedésében egy vagy több törvényes örököst is kitagadhat.

  1. A végintézkedés végrehajtása

Az örökhagyó kinevezhet egy vagy több személyt a végrendelete végrehajtása érdekében. A hagyatéki végrehajtó legtöbb két évig rendelkezhet a vagyon fölött, feladatai közé tartozik a javak összeírása, az eladásához szükséges bírói jóváhagyás, az örökség tartozásainak kifizetése.

  1. Köteles rész

Köteles rész illeti meg, az örökhagyó akarata ellenére is, az örökhagyó leszármazottait, házastársát, és szüleit. A köteles rész a fele annak a résznek, ami az örököst akkor illette volna meg, ha az örökhagyó nem tagadta volna ki vagy nem adományozta volna el másnak a vagyonát. A hagyaték szabad része az, amely felett az örökhagyó szabadon rendelkezhet.

Az örökség a következőkből tevődik össze: az összes meglévő javakból le kell számítani az örökség tartozásait, ehhez fiktíven hozzáadni az adományok értékét, az így meghatározott részből  kell kiszámolni a köteles részt és a szabad részt.

A köteles rész meghatározásakor nem kell számolni a szokványos ajándékokat, a leszármazottak, szülők vagy házastárs szakmai felkészülésére szánt költségeket és az esküvővel járó költségeket sem. A köteles részt meghaladó adományokat csökkentik a szabad rész értékéig.

 

  1. Az örökség elfogadása vagy visszautasítása

Az örökös az örökhagyó halálától számított egy éven belül kell elfogadja vagy visszautasítsa az örökséget. Senki nem kötelezhető egy örökség elfogadására. Az elfogadás létrejöhet közvetlen akaratkinyilvánítás útján vagy hallgatólagosan is, abban az esetben, ha az örökös az örökséget illetően úgy viselkedik, viszonyul, mintha  tulajdonos lenne.

Az örökség visszautasítása írásos formában történik. A visszautasítás vélelme fennáll, ha az örökös a hagyatéki tárgyalásra való beidézése után sem fogadja el az örökséget.

Az örökösök kötelesek az örökség tartozásait kifizetni, az öröklési aránynak megfelelően. Az örökösök kérhetik az örökség összes javainak és adósságainak a leltározását. Aki az örökséget visszautasítja, úgy tekinthető, mintha soha nem lett volna örökös. Az ő része a többi örökös között oszlik.

 

  1. Öröklési tanúsítvány

Öröklési tanúsítványt a közjegyző bocsájt ki. Az öröklési tanúsítvány magában foglalja az örökség leltárát, az örökösök megnevezését, számukat és minőségüket és az öröklési arányokat. Az öröklési tanúsítvány bizonyítja az örökség elfogadását az örökösök által, az örökös minőségét, (törvény szerinti vagy végintézkedésen alapuló örökös), a vagyon konkrét elosztását.

  1. Szülői rendelkezés a vagyon gyerekek közötti felosztásáról

A szülők még életükben rendelkezhetnek a vagyonuk gyermekeik közötti felosztásáról, adomány vagy végintézkedés révén. Ha ebben a felosztásban nem szerepelnek az összes javak, azok felett a törvény előírásai alapján osztoznak. Ha a felosztás nem tartalmazza az összes örököst, a felosztás érvénytelen.







 

9. Munkajog

10. A romániai igazságszolgáltatási rendszer felépítése

11. Általános pereskedési szabályok, perköltségek

12. Büntetőjog

13. Bűncselekmények

14. Büntetőjogi perrendtartási tudnivalók

15. A tanukkal való bizonyítás

16. Szabálysértések

17. A személyes adatok védelme

18.Fogyasztóvédelem

19. Az egyesületek

20.Kisebbségi nyelvhasználati jogok

21. Alapjogaink