Az utóbbi időben meglepően sok olyan esettel lehet találkozni, amikor a felek között elmérgesedett helyzetet bíróság elé vinné a károsított fél. Mindez azonban bármilyen írásos bizonyíték nélkül igen nehéz és sajnos nem a károsított felet szolgálja.
Mit tekintünk szerződésnek?
Románia Polgári Törvénykönyvének 1166. cikke szerint a szerződés “kettő vagy több fél közös akaratának megnyilvánulása, amelyben létehoznak, módosítanak vagy véget vetnek egy jogviszonynak”.
Általában nem feltétele a szerződés érvényes megkötésének az írásos forma, kivételt képeznek azok a szerződések, amelyek esetében a törvényes előírások ezt megkövetelik (például az adomány- donația). Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy miért van szükség arra, hogy a szerződéseket írásba foglaljuk? A kulcs a bizonyíthatóságban rejlik.
A szerződés írásbeli formája egy olyan biztos pont a múltban, amelyhez a felek később visszatérhetnek, ha esetleg vitás helyzet alakul ki a szerződés végrehajtásával, vagy a benne foglalt kötelezettségekkel kapcsolatban. Ha egy nézeteltérés tovább fajul, és a felek az igazságszolgáltatási intézmények elé viszik az ügyet, a Polgári Perrendtartási Törvénykönyv 10. cikke kimondja, hogy minden félnek bizonyítania kell az álláspontját.
Mik a bizonyítás törvényes eszközei?
- okirati bizonyítás
- tanú
- vélelmek (prezumții)
- szakértői vélemény
- tárgyi bizonyítékok
- vallomás, stb.
Nem véletlen az, hogy a törvénykönyv elsőként az okirati bizonyítást említi meg. A bizonyítás eszközének alkalmasnak kell lennie arra, hogy a bíróság előtt igazolni tudjon egy adott állítást. Abban az esetben, ha egy jogviszony létrejöttekor, pontosabban egy szerződés megkötésekor nem foglaljuk azt írásba a saját dolgunkat nehezítjük meg, a bizonyítási eszközök tárháza ugyanis leszűkül.
Vannak olyan jogszabályban foglalt esetek, amikor egy bizonyos tényállás igazolásához kizárólag okirati bizonyítékot fogadnak el. Ilyen eset például a Polgári Perrendtartási Törvénykönyv 309. cikkében említett, mely alapján semmilyen jogviszony nem bizonyítható tanúval abban az esetben, ha a jogviszony tárgyának összege meghaladja a 250 RON-t. Gondoljunk csak bele, hogy a törvényben említett összeg elég csekély, hiszen egy háztartási gép vásárlásakor is jóval többet költünk. Ez az előírás csak abban az esetben érvényes, ha a másik szerződő fél nem szakember. Például alkalmazható akkor, ha használt háztartási gépet vásárolunk egy másik természetes személytől.
Ne gondoljuk azt, hogy csak a peres eljárás keretén belül lesz szükségünk bizonyító eszközre. Jóval azelőtt is hasznát vehetjük, mielőtt bíróság elé vinnénk az adott jogvitát. A felek bármilyen nézeteltérést tisztázhatnak, a másik féllel szemben megalapozhatják egy, a szerződésből fakadó követelésüket, hiszen az írást minden esetben nehezebb vitatni, mint az egykor elhangzott szavakat.