Válási, gyermekelhelyezési illetve gyermeklátogatási perek esetében gyakran szembesülünk olyan élethelyzetekkel, amikor a szülők nem jutnak egyezségre a gyerekfelügyeleti jogokat és kötelességeket illetően, így a bíróságnak kell meghatározni azok mértékét. Ilyen esetekben a családjogi bíróság dönt arról, hogy a szülők közösen gyakorolhatják-e a felügyeleti jogokat, melyiküknél állapítják meg a gyermek lakhelyét, a másik szülő hogyan gyakorolhatja a látogatási jogát, illetve melyik szülő köteles gyermektartást fizetni a gyermek részére.
Ilyen esetben jogosan vetődik fel a kérdés – mi történik akkor, ha a bírósági ítéletben kimondottakat a felek nem tartják tiszteletben? Illetve mi történik akkor, ha a gyermek szándéka ellentétes a bírói döntéssel?
A román Pptk. végrehajtásról szóló fejezetében az általános rendelkezések szerint minden bírósági határozatot elsősorban önként kell végrehajtani, amennyiben ez nem valósül meg ésszerű határidőn belül, kényszervégrehajtáshoz lehet folyamodni. Gondoljunk arra az esetre, amikor pénzbeli tartozás miatt fordulunk végrehajtóhoz, mely esetben a végrehajtó például zárolhatja a tartozó fél bankszámláját, levonja a tartozást, átadja nekünk és máris végrehajtásra került a bírósági ítélet.
Ezzel szemben, képzeljük el azt az esetet, amikor édesanyánál lakik a gyermek, a bíróság mégis úgy dönt, hogy az édesapánál állapítja meg a lakhelyét. Illetve mi van akkor, amikor láthatási jogot állapítanak meg az egyik szülő részére, de a másik szülő vagy nem engedi el a gyermeket, vagy épp a gyermek az, aki nem akar a másik szülővel találkozni?
Ezen eshetőségekre a Pptk. különleges végrehajtási eljárásról rendelkezik, amelyek alapján végsősoron a legfontosabb tény, amelyen a végrehajtás áll vagy bukik, az a gyermek akarata, hiszen a gyermek semmilyen formában nem kényszeríthető.
A Pptk. a 910. §-tól kezdődően előírja, hogy amennyiben a családjogi ítélet nem kerül tiszteletben tartásra, bírósági végrehajtó kezdeményezheti az egyik fél kérésére az íéletben foglalt kötelességek kényszervégrehajtását. Ezen eljárás első lépéseként a végrehajtó felszólítja a szülőt, hogy szíveskedjék önként megjelenni a gyerekkel együtt a végrehajtónál, hogy a másik szülő azt átvehesse, vagy épp a láthatási jogát gyakorolhassa. Amennyiben a felszólított szülő nem tesz eleget, a végrehajtó pszihológus és gyermekvédelmi képviselő közbenjárásával, esetenként rendfenntartó erők segítségével akár a kérdéses szülő lakhelyéről annak beleegyezésévél vagy anélkül is elhozhatja a gyermeket.
Amennyiben a gyermek ellenkezik és nem hajlandó eleget tenni, a végrehajtó ezen körülményt jegyzőkönyvbe foglalja, értesítheti a gyermekvédelmi szerveket illetve a bíróságot, amely pszihológiai tanácsadást rendelhet el a gyermek részére. A gyermek semmilyen esetben sem helyezhető nyomás alá és nem kényszeríthető a bírósági ítélet végrehajtására.
Mindezek ellenére törvényes kötelességünk betartani a bírósági határozatok által ránk kirótt kötelességeket, hiszen elsősorban a gyermek mindenek feletti érdekét kell szem előtt tartanunk.
Szerző: Petres Kata, önkéntes -ügyvéd
Kép forrása: pexels.com
