Cretu Csengele, I.éves joghallgató, a Jogaink Egyesület önkéntese
Első éves joghallgató vagyok, felkérést kaptam, hogy írjak egy bejegyzést egy általam választott témáról, így én ezúttal egy személyesebb témát választottam, amelyben az egyetemi élményeimről szeretnék beszámolni.
Hogy pontosan kinek szól a bemutatóm? Főképp azoknak a fiataloknak, akik érdeklődnek a jogi pálya iránt, de nemcsak. Egy átfogó véleményt szeretnék megfogalmazni arról, hogy valóban milyen elvárásoknak kell megfelelni, milyen nehézségekkel szembesültem én, és hogyan léptem túl rajtuk, kerestem megoldást azokra.
A bejutást túlmenően kezdődik az igazi megmérettetés véleményem szerint. Mivel én azok közé tartozok, akiknek nem kellett felvételizni, érettségi média alapján nyertünk felvételt az egyetemre, így azon élményekről nem tudok szólni, de kiemelném, hogy idéntől újra felvételi által lehet bejutni a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Jogi karára. Ahogy azt előző években is láthattuk 50%-ot számít a logikai teszt eredménye (felvételi vizsgán elért jegy) illetve 50%-ot az érettségi média.
Visszaemlékezvén az első napra szinte fel sem fogtam mi történik hiszen azon kaptam magam, hogy elkezdődött.
A 2020-2021-es tanév online téren zajlott, így nem tapasztalhattuk meg milyen egy igazi egyetemista élete, melyek a legnagyobb vagy legfelkapottabb helyek a városban, nem csodálhattuk meg Kolozsvár városát vagy épp az egyetem épületét, sőt még azt sem tudtuk kik a csoporttársaink, tanáraink. Összességében egy nehéz, de ugyanakkor szép évet tudhatok magam mögött, de miért mondom ezeket?
Úgy gondolom nem tévedek mikor azt mondom, hogy az online oktatás úgy a tanároknak, mint a diákonak a helyzetét megnehezítette, legyen szó bármely fokú oktatásról. Így tehát fel kellett venni a lépést az új oktatási rendszerrel. Számomra az első két hét volt a legnehezebb, úgy beilleszkedés, mint berázódás szempontjából. Először is nem tudtam, hogy tudok részt venni a tanórán, hova kell belépni, olyan alkalmazásokkal dolgoztam, amiket nem ismertem így a tanárokkal együtt tanultam és sajátítottam el ezek használatát. További nehézség volt a tanárok által beszélt, használt nyelv megértése, túlmenően attól, hogy román anyanyelvű vagyok. Ekkor eszméltem rá, hogy időt kell adjak magamnak és annak, hogy ez a fejlődés kibontakozzon, így első hónap végére jutottam el arra a szintre, hogy értettem, amit tanulok és kezdtem megbarátkozni az új szituációval. Egy másik akadály, melyre még mai napig nem találtam egy hatékony megoldást az az idő beosztása.
Rendkívül rendezett, rendszeres személy vagyok, mindent szeretek eltervezni, beidőzíteni, mindig kialakítok magamnak egy a helyzetnek megfelelő programot, ha lehet ezt így nevezni, és annak függvényében állítok fel egy fontossági sorrendet a mindennapjaimban. Annak ellenére, hogy ezalatt az egy év alatt szinte mindig versenyt futottam az idővel, és úgy ereztem nem elég az időm arra, amit elterveztem egy bizonyos napra, még nem találtam meg a megfelelő időbeosztásnak a kulcsát. Aztán egy következő dolog, amely nehézséget okozott az a tanulás volt. Szó szerint meg kellett tanuljak tanulni. Bármilyen módszert alkalmaztam nem bizonyult elégségesnek, ugyanis alig egynegyedét tudtam az addig tanult anyagnak, és szinte mindig le voltam maradva a kihagyott feladat teljesítésével, így muszáj volt változtassak.
Azok a tanulási metódusok, amelyeket a líceumi éveim során alkalmaztam nem bizonyultak hatékonynak, tehát született egy újabb kihívás, amellyel meg kellett birkózni. Alig telt el egy hónap máris a szesszió előtti időszakban találtam magam, és beigazolódott az, amit az egyetemista barátaim, ismerőseim mondtak, miszerint a szesszió egy kisebb érettséginek tudható be. Megtapasztaltam, hogy nincs lehetetlen, és a vizsga előtti napokat is maximálisan ki kell használni. Annak ellenére, hogy igyekeztem lépést tartani, és hétről hétre készülni, még ha sokszor nem is sikerült, úgyis maradt vizsga előtti napokra is bőven teendő.
Fontos, hogy tartalékoljátok az energiátokat a szesszióra, ezalatt azt értem, hogy ne engedjétek el magatokat és hagyjatok mindent szesszióra mert az nem fog működni, de ha mégis sikerülne akkor nem biztos, hogy az hosszú távon meg is marad, lehet, hogy újra kell tanulni és akkor az sem a legjobb. Fontos, hogy ne akarjatok mindent megtanulni első éven mert ez nem lehetséges, adjatok időt magatoknak s hogyha valamit nem sikerült megérteni vagy elsajátítani akkor ne essetek kétségbe, valószínűleg visszaköszön majd másod-, harmadéven és akkor jobban megérted majd. Továbbá elengedhetetlen a tudás elsajátítási folyamatában, hogy hatékonyan tanuljatok. Számtalanszor hallom középiskolásoktól, hogy csak azért tanulnak meg bizonyos dolgokat, hogy az érettségi vizsga sikerüljön, mert utána úgyis elfelejtik vagy soha nem fogják hasznát venni majd az életben, ha nem tanári pályára készülnek. Felfogás, amely az egyetemen már nem aktuális szerintem.
Ahogy én észrevettem csakis azt tanítják nekünk, amit tudnunk kell ahhoz, hogy a jogi pálya bármely területén elhelyezkedhessünk, így egy jó tanácsként mondanám, hogy ne azzal a céllal tanuljatok, hogy meglegyen a diploma, hanem az legyen a cél, hogy egy életre kell megtanulni és elsajátítani az alapokat, mert változhat a törvény vagy bármi az alap elengedhetetlen a tovább építéshez, fejlődéshez. Ha ti is tapasztaltok hasonló nehézségeket ne féljetek segítséget kérni tanáraitoktól, felsőbb évesektől vagy épp egy szakmabelitől.
De mindezek a nehézségek túlszárnyalhatóak, ha kitartotok a céljaitok elérése mellett, ha minden energiánkat belefektetve, napról napra dolgozunk annak érdekében, hogy vágyaink teljesüljenek. Arra bíztatnék tehát minden első éves joghallgatót, hogy ne adja fel, legyen kitartó, céltudatos és nyitott. Lehetséges, hogy épp olyat tanulsz, amit nem értesz, nem kedvelsz, vagy amelynek nem látod értelmét akkor abban a percben.
De hidd el mindennek megvan az oka, értelme és később hasznodra válhat. Merjetek nagyot álmodni és küzdjetek az álmaitokért!
