A hétköznapi nyelvhasználatban többször találkozhattunk azzal, hogy valaki arra utal, hogy egy jogi problémájával „a CEDO-hoz fordul”. A CEDO román mozaikszó, a Curtea Europeană a Drepturilor Omului-t, vagyis magyarul az Emberi Jogok Európai Bíróságát (EJEB) jelenti.
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (továbbiakban: Egyezmény) nemzetközi szerződés, amely az Európa Tanács tagállamai között jött létre. Az Egyezmény hozta létre Emberi Jogok Európai Bíróságát (továbbiakban: Bíróság) és határozza meg annak működését, valamint tartalmazza azon jogok és biztosítékok felsorolását, amelyeknek tiszteletben tartását az aláíró államok vállalták.
A Bíróság kizárólag az Egyezménybe foglalt jog megsértése esetében jogosult eljárni. Egész pontosan, a Bíróság eljárása annak megállapítására irányul, hogy egy adott tagállam megsértette-e az Egyezményben rögzített emberi jogokat. Ha a bíróság arra jut, hogy e jogok bármelyikét sérelem érte, igazságos elégtételt ítélhet meg a kérelmezőnek, amely lehet pénzösszeg vagy csupán a jogsértés megállapítása.
A kérelem benyújtásának és sikerességének sok feltétele van, ezeket szeretnénk az alábbiakban összefoglalni.
1. Ki fordulhat a Bírósághoz?
Alapvetően két típusú kérelmet határoz meg az Egyezmény szövege: elsőként a természetes személy, vagy személyek csoportja, gazdasági társaság vagy nem kormányzati szervezet által benyújtott egyéni kérelmet, valamint a szerződő felek, vagyis az aláíró tagállamok vitáján alapuló államok közötti ügyeket.
2. Milyen ügyben fordulhat valaki a Bírósághoz?
Ahogy említettük, a Bíróság kizárólag az Egyezménybe foglalt jogok megsértése esetén hivatott eljárni. Ezekre pár példa: élethez való jog, kínzás tilalma, rabszolgaság és kényszermunka tilalma, szabadsághoz és biztonsághoz való jog, tisztességes tárgyaláshoz való jog, hatékony jogorvoslathoz való jog, büntetés kiszabásának tilalma törvényi rendelkezés nélkül, Magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog, házasságkötéshez való jog, diszkrimináció tilalma, vallásszabadság, szólásszabadság, büntetőeljárási garanciák, mozgásszabadság.
A Bíróság ítéletei meghozatalakor tágíthatja ezen jogok körét értelmezéssel, vagyis az Egyezményben szó szerint nem szereplő emberi jogokat is kezelhet egyezményes jogokként, ha azok egy egyezményes jogból levezethetők, mint például az emberi méltósághoz való jog vagy a közérdekű adatok nyilvánossága.
Nem tartalmazza az Egyezmény ugyanakkor a munkához való jogot, a szociális biztonsághoz való jogot vagy a választójogot (a szabad választásokhoz való jog viszont szerepel az Egyezményben.). Ezeket a jogokat és szabadságokat az Egyezmény első fejezete tartalmazza, az Egyezmény teljes szövege itt elérhető.
Fontos ugyanakkor azt is megemlíteni, hogy nem minden általunk jogsérelemnek vélt intézkedés ellentétes az Egyezményben szereplő jogokkal. Ezeket a jogokat ugyanis két csoportba sorolhatók: korlátozhatatlan (abszolút) jogok és korlátozható (relatív) jogok.
Abszolút jog például az élethez való jog és a kínzás tilalma, amelyek esetében az állam nem idézheti elő ezen jogok megsértését aktív magatartással (például egy rendőrségi kihallgatás során nem kínozhatnak vagy ölhetnek meg embereket). A jogsértés az abszolút jogok esetében akkor állapítható meg, ha az állam például a jogszabályi keret megteremtését elmulasztja, nem védi az állampolgárait ilyen jogsértésekkel szemben.
Korlátozható jogok esetében a Bíróság joggyakorlata azt követeli meg ahhoz, hogy egy korlátozás ne minősüljön jogsértésnek, hogy a jogkorlátozás szükséges legyen egy demokratikus társadalomban. A szükségesség alatt pedig azt vizsgálja, hogy tényleges társadalmi szükséglet idézi-e elő a jogkorlátozást, valamint hogy a korlátozás arányban áll-e az elérni kívánt céllal.
A Bíróság eljárása tehát nem magánszemélyek, hanem tagállamokkal szemben kezdeményezhető. Ez azt jelenti, hogy a jogsérelmünk abból adódik, hogy egy adott állam nem tartotta be az Egyezményben vállalt kötelezettségeit (akár mulasztással, akár jogsértő magatartás útján). Ilyen lehet például, ha azért ér minket jogsérelem, mert egy állam jogrendszere nem tartalmaz bizonyos jogi garanciákat, diszkriminációra enged lehetőséget, peres ügyekben indokolatlanul hosszú ideig tart az eljárás, amely sérti a tisztességes eljárás elvét, az állam túllépi a megengedett kényszerítő eszközök esetében a fizikai erőszak határait, stb. Fontos, hogy csak olyan államokkal szemben lehet eljárást kezdeményezni, amelyek az Egyezmény részesei (az Európa Tanácsot alkotó mind a 47 ország szerződő fele az egyezménynek, közülük 27 ország az EU tagállama). Tehát ügyet indítani csak az adott állam ellen lehet, akinek joghatósága alatt elkövették a jogsértést – nem pedig a konkrét jogsértő szerv vagy személy ellen lehet. Például, ha egy letartóztatás során a fizikai erőszakot feltételező kényszerintézkedés aránytalanul alkalmazták, nem az eljáró rendőrt, vagy rendőrkapitányságot és nem is a Belügyminisztériumot kell perbe hívni, hanem az adott államot. Nagyon fontos, hogy nem csak az állampolgárságunk szerinti országot perelhetjük. Ha Németországban ér például jogsértés, akkor Németország ellen fordulhatunk panasszal. Az Egyezményen kívüli államok vagy magánszemélyek ellen benyújtott kérelmek elfogadhatatlannak minősülnek.
2. A bíróság eljárása. Az elfogadhatóság feltételei
Ahhoz, hogy a beadványunk a Bíróság által elfogadhatónak minősüljön, bizonyos feltételeknek teljesülniük kell, ennek hiányában a kérelem érdemi vizsgálatára nem kerül sor és a Bíróság elutasítja a panaszunkat.
Ügyet csak akkor lehet a Bíróság elé terjeszteni, ha
- az összes hazai jogorvoslati lehetőséget már kimerítettük, azaz az egyezménysértést panaszolóknak először végig kell járniuk a hazai bírósági rendszer valamennyi fokát, beleértve a legmagasabb szintű bírói fórumot is. Az államnak ugyanis először lehetőséget kell kapnia arra, hogy maga rendezze a panaszolt jogsértés áldozatának a helyzetét. Romániában a legfelsőbb foknak a „recurs”-ot (felfolyamodást) tekintjük, de amennyiben erre nincs lehetőség, a jogerős határozat meghozatala után egyből lehetőségünk nyílik a Bírósághoz fordulni;
- kérelemnek az Egyezményben meghatározott jog vagy jogok sérelmére kell vonatkoznia. A Bíróság hatásköre egyéb jogok sérelmének kivizsgálására nem terjed ki;
- a kérelmet az ügyben hozott utolsó bírói határozatot – az esetek többségében az érintett állam legmagasabb szintű bíróságának az ítéletét – követő négy hónapon belül kell a Bírósághoz benyújtani. (Fontos, hogy ez viszonylag új határidő, régebben 6 hónap állt rendelkezésre és az általános köztudatban még ma is 6 hónap van jelen.);
- kérelmező csak az állított egyezménysértés személyes és közvetlen áldozata lehet, aki a történtek során jelentős sérelmet szenvedett;
- beadvánnyal élni csak az Egyezmény egy vagy több tagországának vonatkozásában lehet, más államok vagy magánszemélyek ellen nem;
- a beadványunknak meg kell felelnie bizonyos formai követelményeknek.
A kérelmünket bármely ET tagállam hivatalos nyelvén, azaz magyarul, románul, angolul, franciául stb. benyújthatjuk, akár ügyvéd nélkül is. Az eljárás érdemi szakaszában viszont (tehát amikor az érintett Kormány észrevételeire kell reagálni) már jogi képviselővel kell eljárnunk. A Bíróság előtti eljárás ingyenes, tehát nem kell érték alapú, vagy előre meghatározott összegű illetéket befizetnünk, hogy a kérelmünket elbírálják.
Nagyon fontos, hogy a Bírósághoz űrlapon fordulhatunk. Az űrlapon korlátozott hely áll rendelkezésünkre, a panaszunknak ebbe kell beleférnie és a panasz lényegének az űrlapból ki kell derülnie.
Emellett, a panaszunkat alátámasztó összes bizonyítékot, dokumentumot, bírósági és egyéb határozatot másolatban csatolni kell a beadványunkhoz. Ne küldjünk eredeti iratokat a Bíróságnak, mert nem fogjuk visszakapni azokat. A benyújtott bizonyítékoknak minél teljesebbnek kell lenniük, mivel a Bíróság hivatalból nem folytat bizonyítást, ezért nem is kér be iratokat, adatokat, mint ahogy egy nemzeti bíróság tenné.
A kitöltött űrlapot és mellékleteit postáznunk kell a következő címre:
The Registrar
European Court of Human Rights
Council of Europe
F-67075 Strasbourg cedex
Fontos, hogy a Bíróság a beadvány beérkezését nem igazolja vissza, ezért érdemes tértivevénnyel (confirmare de primire) feladnunk azt. A Bíróság a kérelmünket előzetesen megvizsgálja és ügyszámmal látja el dossziénkat, amiről küld értesítést, az ügyszámot tartalmazó vonalkódokkal együtt, amelyet a további levelezésünkkor használnunk kell.
A Bírósághoz benyújtott ügyek elbírálásának két fázisa van: az elfogadhatósági szakasz és az érdemi szakasz. Az elfogadhatóság vizsgálatakor, ha a beadvány eleve nyilvánvalóan elfogadhatatlan, kérelmünket elutasítják és a döntéssel szemben fellebbezésnek helye nincs. Ha az első szűrőn átjutott a kérelmünk, elkezdődik az érdemi szakasz. Azokban az ügyekben, melyekhez hasonlót a Bíróság esetjogi gyakorlata már ismer, a Háromtagú Bizottság dönt vagy ítélkezik (pilot ügyek). A Kamara eljárásában az ügyet a Bíróság eljuttatja a perelt kormányhoz, hogy az megtehesse észrevételeit. Az észrevételeket mindkét félnek írásban kell megtennie. A Bíróság ezt követően dönt arról, szükséges-e a nyilvános tárgyalás – ezek az ügyek azonban a vizsgált ügyszámnak csak töredékét teszik ki. A Kamara mindezek után meghozza ítéletét, mely csak a három hónap elteltével válik véglegessé. Ez idő alatt a kérelmező és a kormány is kérheti az ügy Nagykamara elé terjesztését, újbóli megfontolás céljából. Ha a Nagykamara bírói szűrőtestülete a kérelemnek helyt ad, az ügy ismételt vizsgálatra és nyilvános tárgyalásra kerül. A Nagykamara ítélete minden esetben végleges.
Mit értünk „pilot judgement” eljárás vagy típusügy eljárás alatt?
Bíróság tömegesen benyújtott panaszok esetén egyes ügyeket kiemelhet („pilot ügyek” vagy típus ügyek) és eldönthet (miközben a többi folyamatban levő, ún. ismétlődő ügyben semmilyen érdemi lépést nem tesz). A Bíróság, amennyiben az szükséges, az érintett tagállamot kötelezheti olyan belső jogorvoslati lehetőség megteremtésére, mely a Bíróság által kiemelt ügy eldöntését követően a nemzeti jogban a strasbourgi bíróság döntésének megfelelően zárja le a tömegesen benyújtott és a Bíróság által még érdemben nem vizsgált ügyeket.
Romániában eddig két témakörben született pilot döntés, mégpedig a börtönzsúfoltság és börtönkörülmények ügyében (Rezmiveş és mások kontra Románia), valamint a visszaszolgáltatási eljárások kapcsán (Maria Atanasiu és mások kontra Románia). Azért fontos ezt kiemelnünk, mert ilyen kérelmek esetén a Bíróság a későbbiekben sokkal gyorsabban hoz döntést, általában az érdemi vizsgálat is rövidebb ideig tart, az ügy megnyerésének esélye igen magas.
Fontos tudnunk, hogy ellentétben a nemzeti jogvitákkal, a Bíróság az Egyezmény alapján és a saját precedensértékű ítéletei alapján hoz döntést, így fontos tisztában lennünk egy adott témában született előző döntésekkel, ha a jogi problémánkkal szeretnénk a Bírósághoz fordulni. A már eldöntött kérdésekben, ahol a Bíróság kialakított egy bizonyos joggyakorlatot, számíthatunk arra, hogy a hasonló ügyekben hasonló döntés fog születni, kérelmünket alapozhatjuk a már megszületett döntésekre, és ezek nem kell, hogy kizárólag az általunk perelt államra vonatkozzanak.
Érdekességként itt elérhetők a Bíróság legfontosabb Romániával kapcsolatos döntéseinek összefoglalói, amelyek segíthetnek a további tájékozódásban. A Bíróság honlapján megtalálhatók a különböző témákban hozott döntések összefoglalói is.
4. Jogvita lezárása és lehetséges döntések
Első sorban megemlítenénk, hogy lehetőség van az ügyekben a feleknek a békés megegyezésre, melyre a Bíróság lehetőséget ad: általában egy előre meghatározott kártérítési összeget állapít meg, melyet a felek elfogadhatnak. Ha az érintettek vitájuk ilyen módon történő lezárása mellett döntenek, a Bíróság törli az ügyet a lajstromából.
Ha a felek nem egyeznek meg, úgy a Bíróság érdemben dönt, vagyis visszautasíthatja a kérelmet vagy megállapíthatja az Egyezményben felsorolt jogok megsértését és kártérítést ítélhet meg. A kártérítés mellett a Bíróság megítélheti a jogaink érvényesítésére fordított költségeinket is, tehát a nemzeti eljárásban felmerült költségeinket is (eljárási illeték, ügyvédi díj, egyéb költségek), amennyiben kérvényezzük és bizonyítjuk azokat.
Akár békés megegyezés, akár érdemi döntés születik az ügyben, a döntés kötelező az államra nézve és a véglegessé válástól számított 3 hónapon belül köteles a megítélt összeget folyósítani a kérelmező részére. Ennek érdekében érdemes már a kérelemhez a bankszámlabizonylatot is mellékelni.
Fontos tudni azonban, hogy a Bíróságnak nincsen joga a jogsértő hazai ítélet vagy jogszabály megsemmisítésére. A Bíróság csak a jogsértés kimondására és kártérítés megítélésére jogosult, nem a szó szoros értelmében vett újabb bírósági fórum.
Kiemeljük viszont, hogy a Bíróság ítélete úgynevezett felülvizsgálati ok, azaz a strasbourgi döntésre hivatkozva az érintett kérheti az adott nemzeti eljárás újratárgyalását, legyen az polgárjogi per vagy büntetőügy.
Szerző: dr. Balogh Zsuzsa, jogász
