- Adásvételi szerződés – általános bevezető
Kétségkívül az adásvételi szerződés az egyik legelterjedtebb szerződési forma, amellyel a mindennapi életünk során találkozhatunk, s amely a fizetőeszközök megjelenésétől átvette a csereszerződés helyét a javak tulajdonjogának átruházását illetően.
A román Ptk. 1650. cikkének első paragrafusában az adásvételi szerződést úgy határozza meg, mint „az a szerződés mely során az eladó átruházza, vagy kötelezi magát arra, hogy átruházza a vevőre a dolog tulajdonjogát a vételár ellenében, amelynek kifizetésére a vevő magát kötelezi.„
Ebből a definícióból két meghatározó tulajdonságot ismerünk meg: először is, hogy az adásvételi szerződés tárgya a tulajdonátruházás valamint, hogy ez egy bizonyos pénzben kifejezett ár ellenében történik.
A vevőnek és eladónak is rendelkeznie kell cselekvőképességgel, mivel a kifejezett beleegyezésnek tudatosnak kell lennie, tehát az adott személynek ítélőképességgel kell rendelkeznie, a kifejezett jognyilatkozat pedig minden tévedéstől, megtévesztéstől és kényszertől mentesnek kell lennie.
Általános szabály szerint tehát mindenki szabadon eladhat és vehet bármely javat. Kivételek természetesen vannak, például a peresített jogok vásárlásának esetében, megbízottak, szülők, gyámok, végrehajtók, köztisztviselők, felszámolóbiztosok az általuk kezelt vagy felügyelt dolgok tekintetében a vásárlási és eladási jog korlátozott. Ugyanakkor tiltott a fel nem nyílt hagyatékról szóló adásvételi szerződés is.
Alapvetően az adásvételi szerződés megszületik, ha és amikor a felek megegyeznek az adásvétel tárgyában és az árban, minden más formaiság nélkül. Azonban, ha a szerződés tárgya ingatlan, ebben az esetben a szerződést közjegyző előtt hitelesített formában kell megkötni.
Fontos tudni, hogy habár a törvény nem követeli meg az írásos formát ingók esetében az érvényes szerződés megkötéséhez (mint például az ingatlanok esetében), ha ezek értéke nagyobb mint 250 lej, a bizonyítási eljáráshoz szükséges az írásos forma, tanúkkal a jogviszony létezése nem lehetséges.
A tulajdonátruházás a szerződés megkötésének pillanatában megtörténik, vagyis a megegyezés pillanatában vagy, ha kötelező az írásos forma, akkor a szerződés aláírásának pillanatában, vagy a fajlagosan meghatározott dolgok esetében az adott mennyiség kimérése, számlálása pillanatában. Ettől a momentumtól a felek jogai és kötelezettségei a szerződés teljesítését illetően megszületnek. Fontos tudni azonban, hogy a dolog elenyészéséhez kötött kockázat csak a dolog átadásakor száll át az új tulajdonosra. Ez azt jelenti, hogy ha a szerződés megkötése és a dolog átadása között a dolog elvész, a rizikót az eladó vállalja, ami annyit jelent, hogy amennyiben a vételárat kifizették, ezt vissza kell szolgáltatni, amennyiben nem történt meg a kifizetés, a vevő tartozása megszűnik.
Az eladó kötelezettségei közé tartozik a dolog tulajdonjogának átruházása, annak átadása, valamint a köteles szavatolni a vásárlót az elperlést, valamint a dolog rejtett hibáit illetően.
A vevő kötelezettsége a dolog átvétele és az ár kifizetése.
Amennyiben valamely fél elmulasztja teljesíteni a szerződésből fakadó kötelezettségeit, a másik fél kérheti azok teljesítését a törvény által előírt formákban.
